Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

sz. Vétel 75 alapon döntötte el, hogy a felek közt fix ügylet jött-e létre vagy sem. A K. T. 354. §-ának az a rendelkezése, hogy az a fél, aki a teljesítés helyett kártérítést követel, az utólagos teljesítésre kellő időt tartozik engedni, az állandó bírói gyakorlat szerint úgy értelmezendő, hogy az utólagos teljesítési határidő csak a késedelmes fél kérelmére engedélyezendő, ilyen kérelem hiányában azonban a másik fél a teljesítésre utólagos határidőt engedélyezni nemcsak nem köteles, de nem is jogosult. A K. T. 356. §-ának 1. pontja szerint pedig, amely rendelkezés az állandó gyakorlat szerint a halasztó hatályú vételi ügyletekre is alkalmazandó, ha az eladó az árut a késedelmes vevő rovására eladni akarja, amennyiben az árunak tőzsdei ára van, az eladást a kitűzött határidő eltelte után azonnal köteles teljesíteni. Olyan esetben pedig, amikor a vevő az átvételt még a teljesítési határidő előtt megtagadja, az eladó az eladást a teljesítési határidő bevárása nélkül a megtagadásról való értesülés után azonnal köteles foganatosítani és az átvétel megtagadása után bekövetkezett árkülönbség már a vevő terhére nem írható. Ezekből pedig az következik, hogy a felperes, midőn az S) alatt csatolt sürgönyből 1924. június hó 17. napján arról értesült, hogy az alperesek az értékpapírok átvételét megtagadták, köteles lett volna azokat azonnal eladni és nem volt jogosult az alpereseknek azok kérelme nélkül utólagos teljesítésre határidőt engedélyezni s a papírokat csak 1924. július 3. napján eladni. A felperes által 1924. július 3. napján ily módon késedelmesen teljesített eladás tehát az alperesek terhére történt eladásnak tekinthető nem lévén, a felperes azt az árkülönbözetet, amely a szerződésben kikötött vételár és az 1924. július 3. napján történt eladáskor elért ár között mutatkozik, az alperesektől követelni nem jogosult. Annak azonban, hogy a felperes a papírokat késedelmesen adta el, nem az a következménye, hogy az alperesektől kártérítést az átvétel megtagadása alapján egyáltalán nem követelhetne, hanem arra való tekintettel, hogy az átvétel megtagadása folytán joga volt az eladást az alperesek terhére teljesíteni, a késedelmes eladásnak csak az lehet a következménye, hogy a felperes kártérítésként csupán azt az árkülönbözetet követelheti, amely a szerződéses ár és az 1924. június hó 17., vagyis az azon nap szerint való tőzsdei ár-