Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

74 Hiteljog 851. ára között felmerült különbözetet 3099 57 effektív dollár tőkét és járulékait évényesíti, A b.—i kir. törvényszék az alapperben jogerőre emelkedett végítéletében kötelezte az alpereseket, hogy a felperesnek 3099*57 dollárt fizessenek, mert az I. rendű alperes a szerződésileg kikötött és a jogszerűen megejtett eladásnál elért vételár között fennforgó különbözetet megtéríteni köteles. Ez az ítélet jogerőre emelkedett. Az alperesek perújítási keresete folytán hozott végítéletében pedig a b.—i kir. törvényszék az alpereseket perújítási keresetükkel elutasította. A b.—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletének megváltoztatásával az alperesek perújítási keresetének részben helytadott és az alapperbeli ítélet ide vonatkozó részének megváltoztatásával etekintetben a felperest keresetével elutasította, de megítélte azt a kártérítési összeget, amely a szerződéses ár és azon a napon volt tőzsdei árfolyambeli ár között fennforgó különbözetnek felel meg, amely napon a felperes az értékpapírokat eladni volt köteles. Indokok: A kir. ítélőtábla a felek egyező előadásából és az alapperben S) alatt csatolt táviratból tényként azt állapította meg, hogy az alperesek már az 1924. június 16-án kelt s felperes által június 17-én átvett sürgönyükben kijelentették, hogy a perben szóbanforgó részvényeket nem veszik át, A felperes beismerése alapján (F/B. alatti különirat) megállapítja azt a tényt, hogy az alperesek az utólágos teljesítésre határidőt nem kértek, az alperesek által F/5, és F/6, alatt csatolt árfolyamjegyzékekből megállapítja tényként, hogy a részvények 1924. június 16, és 17. napjain a bécsi tőzsdén nem jegyeztettek. A perújítási keresethez B) alatt csatolt kimutatásból megállapítja, hogy 1924. június hó 17-én a kérdéses részvények középárfolyama a budapesti tőzsdén 380,000 korona volt, végül R. M. tanú vallomásából megállapítja, hogy nevezett tanú a felperes megbízásából a 923. drb. részvényt a bécsi tőzsdén 1924. július 3. napján 262.000 osztrák korona árfolyamon tényleg eladta. Bár az állandó bírói gyakorlat szerint tekintettel arra, hogy az értékpapírok árfolyamának folytonos ingadozása folytán a teljesítés ideje mindig lényeges feltételnek tekintendő, az értékpapírok vételére vonatkozó ügylet fix ügylet, amelynél az utólagos teljesítési határidő kérdésének jelentősége nincsen; mégis tekintettel arra, hogy fix ügyleteknél sincsen kizárva az, hogy a felek utólagos teljesítésben megállapodjanak, a kir. ítélőtábla a peres kérdést nem azon az