Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

sz. Vétel 67 állapotba helyezendő gépberendezés szolgál, amelynek üzemképességéről és rendeltetésszerű működéséről a vevő hosszabb időn át tartó kísérletezések vagy műszaki pótlások foganatosítása nélkül meg sem győződhetik. A fellebbezési bíróság ezt az anyagi jogszabályt sértette meg azzal, hogy helytadott az alperes elévülési kifogásának anélkül, hogy tisztázta volna a tényállást abban az irányban: a) hogy az alperes mikor szállította és szerelte fel a felperes üzleti telepén a vétel tárgyául szolgáló berendezést? b) hogy lehetett-e ezt a berendezést árammérő nélkül üzembe helyezni? c) hogy mikor szállíttatott és szereltetett fel az árammérő ésezt követőleg a felperes mikor helyezte üzembe a kereseti gépet és berendezést? d) hogy mikor és mily körülményekből derült ki az, hogy az alperes által szállított berendezés a kötlevélben meghatározott feltételeknek vagy a berendezés természetes rendeltetésének meg nem felel? Ezeknek a körülményeknek a tisztázása és megállapítása nélkül lehetetlen eldönteni azt a kérdést, hogy kellő időben történt-e a felperes részéről a kifogásolás, a rendelkezésre bocsátás és illetve, hogy a felperes vevőnek kereseti joga elévült-e? A kir. ítélőtábla a m. kir. Kúriának e feloldó végzése folytán hozott újabb ítéletével az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta á következő megokolással: A megállapított tényekből a kir, ítélőtábla nem vonhatott le olyan jogi következtetést, hogy a K. T. 349. §-ában meghatározott hat hónapi elévülési határidő a jelen esetben nem 1921. évi augusztus hónapjától, hanem valamely más, későbbi időponttól számítható. Ez az elévülési határidő ugyanis a törvény idézett rendelkezése értelmében az áru átvételétől számítandó, vagyis attól az időponttól, amidőn a dolog az eladó tényleges hatalmából kiesik és a vevő rendelkezése alá jut. Nem kivétel, hanem a fenti általános szabálynak csak helyes alkalmazása a m. kir. Kúria feloldó végzésében hangsúlyozott az a bírói gyakorlat, hogy ha a hiányok megállapításához hosszabb idő (kísérlet, vizsgálat) szükséges, az elévülési idő is csak ennek befejeztével kezdődik: mert azokban az esetekben — mint ezúttal —, 5*