Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

sz. Kereskedelmi ügyleteket tárgyazó általános határozatok 51 képviseletében más által nem vétette, sem zálogjogát a zálogtárgyakon szemlélhető módon kifejezésre nem juttatta. A peres felek egyező előadása alapján tényként állapítja meg a kir. ítélőtábla azt is, hogy a kérdéses zálogtárgyakra az 1926. évi szeptember hó 22. napján az 1926. évi szeptember hó 25. napjára, tehát harmadnapra kitűzött árverés a B. K.-nek az 1926. évi szeptember hó 23-án megjelenő példányában és ugyanezen a napon M.-ben dobszó útján történt közzétételen kívül más módon közhírré nem tétetett. Ezzel a kiegészítéssel a kir. ítélőtábla az elsőbíróság végítéletében megállapított tényállást az ott felsorolt perbeli adatok alapján helyesnek elfogadja. jogszabályaink értelmében kézizálog megszerzéséhez a záloga tárgy tényleges átadása szükséges. Bizonyos esetekben a tényleges átadást a jelképes átadás is pótolhatja ugyan, de ebben az esetben az átadás jogszerűségének elengedhetetlen feltétele, hogy a jelképes átadás folyományaként a kérdéses zálogtárgy a zálogtartó rendelkezési joga alá kerüljön és hogy arra a tulajdonos rendelkezési joga a forgalom1 biztonsága szempontjából külső jelek által is kifejezett, tehát mások által is szemlélhető módon megszűnjék. Minthogy a fent megállapított tényállás szerint a szóbanforgó zálogszerződés létesítésénél ezeket a jogi feltételeket a szerződő felek nem tartották be, sőt ennek éppen az ellenkezője jutott kifejezésre, amennyiben a megállapított tényállás szerint a kézizálog tárgyát alkotó ingók továbbra is az adósnak, a zálog tulajdonosának birtokában és használatában maradtak, anélkül azonban, hogy azok felett a zálogtartó hitelezőnek rendelkezési joga külsőleg és mások által is szemlélhető módon kifejezésre jutott volna, ezért a kir. ítélőtábla jogi álláspontja szerint az elsőbíróság végítéletében felsorolt ingókra a B. K. B. rt. érvényes zálogjogot nem szerzett, következésképen azok felett a záloghitelező jogait sem gyakorolhatta és ezért a zálogtárgyak eladása körül tett további joglépések is a felperessel, mint a záloghitelező banknak ügyészével szemben sem érvényesek és így azok a felperes javára jogszerű tulajdont annál kevésbé létesítettek, mert az árverésnél az előírt szabályokat sem tartották be. Minthogy a kifejtettek szerint a záloghitelező a kereseti ingókra érvényes zálogjogot nem szerzett s ennek folytán azok felett a zálog4*