Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

sz. Bírói hatáskör és illetékesség 109 Igaz ugyan, — folytatja a kúriai ítélet indokolása, — hogy a legutóbb idézett rendelkezés az állami feladatok egyszerűsítésének érdekében adott felhatalmazást akképen korlátozta, hogy a kir. bíróságok és a kir, ügyészségek szervezetén és eljárásán csak külön törvény, vagy törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendelet változtathat. Ennek a korlátozásnak azonban nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, hogy az a hatáskörre vonatkozó és fentebb tárgyalt rendelkezést is kizárta, Nevezetesen az, hogy a szóbanlevő ellátási ügyeket nem lehet a bíróság elé vinni, magában véve nem esik a bírósági eljárás megváltoztatásának tekintete alá, legalább is nem változtatás olyan értelemben, aminő értelemben a törvényhozás a felhatalmazás korlátját megszabta. Azt a különös felhatalmazást ugyanis, amelyet a kormány a nyugellátási díjak rendezésére kapott és az abból a fentiek szerint folyó jogosultságot egy általánosságban szövegezett, tehát általános természetű rendelkezéssel csak annyiban lehet korlátozottnak tekinteni, amennyiben az ilyen rendelkezésből a korlátozás szándéka világosan kitűnik. Ilyen szándék kimagyarázhatóságának és kiterjesztő magyarázat helytfoghatóságának hiányában azt kell feltenni, hogy a törvényhozás a „bíróság eljárása" kifejezés alatt a szószerinti jelentésnek megfelelően csak az eljárás rendjét értette. Ezzel szemben abban a perben, amelyet Grohmann Ilona kispesti lakos felperes indított a m. kir. Államvasutak Nyugbérpénztára alperes ellen nyugbérfizetési kötelezettség megállapítása és jár. iránt, a budapesti kir, ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság 1926, évi november hó 19. napján 6. P. 5893/10—1926. szám alatt kelt ítéletével érdemben bírálta el a felperes keresetét. ítéletének indokolásában a kir. ítélőtábla előrebocsátotta, hogy alaptalan az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben előadott az a panasza, hogy a felperes nyugbérigényének elbírálása a 7200/1925. M. E. számú rendelet 89, pontja értelmében nem tartozik polgári perútra. Eltekintve ugyanis a törvényes felhatalmazás kérdésétől, a 7200/1925. M. E. számú rendeletnek hatásköri intézkedése a kir. ítélőtábla szerint a rendelet alapján támasztható igényekre vonatkozik. A felperes keresete tárgyában azonban nem azt kell elbírálni, hogy a felperest a 7200/1925. M. E. számú rendelet alapján megilleti-e a nyugbérellátás és ennek mi az összege, hanem az a perdöntő kérdés, hogy a felperes néhai férjének szabályszerű elbánás alá