Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

108 Polgári peres és nem peres eljárás 859. gátló kifogását elvető ítéletét 1926. évi március hó 12. napján 15. P. 1770/9—1926. szám alatt helybenhagyva, az ítélet indokolásában megállapította, hogy a 7200/1925. M. E. számú rendelet 89. pontjának nem lehet azt az értelmezést adni, hogy a m. kir. kormány a nyugbérre jogosult előtt a törvény rendes útját el akarta volna zárni, hanem annak csupán az a jelentősége van, hogy az alperes és a vele szoros kapcsolatban álló m. kir. .Államvasutak szervei közül melyik hivatott a nyugbérre való igényt és egyben ennek az igénynek a mértékét perenkívül meghatározni. A m. kir. Kúria 1926. évi szeptember Jió 15. napján kelt P. VI. 2919/13—1926. számú ítéletével a fellebbezési bíróságnak ezt az ítéletét megváltoztatta és a pert megszüntette. A kúriai ítélet indokolása szerint nem lehet kétséges, hogy amennyiben valamely szabály egy vitás kérdésnek eldöntését „minden más eljárás kizárásával" és „végső fokon" utalja valamely szervnek illetékessége alá (helyesen hatáskörébe), úgy ezzel világosan kifejezésre juttatta azt a célzatát, hogy az ekképen kijelölt szerv döntésének a rendes bíróság előtti megtámadását is ki akarta zárni. Ennek előrebocsátása után, figyelemmel az 1869 : IV. tc. 19. §-a második bekezdésének rendelkezésére és a felperesnek a hatáskör tekintetében arra is alapított keresetére, a m. kir. Kúria megállapította, hogy az említett hatásköri rendelkezéseket a kormány az 1924 : IV. törvénycikkben kapott törvényes felhatalmazás alapján adta ki. Ez a felhatalmazás, amely a törvény 2. §-ához tartozó és az intézkedések részletezése címet viselő a) melléklet A) II. 1., 3. és 5. pontjaiból kitetszően a m. kir. államvasúti alkalmazottak nyugellátásának rendezésére is kiterjedt, eltérő rendelkezés hiányában magában foglalja a vitás kérdések eldöntésére hivatott szervek kijelölésének a jogát is. Ez az adott esetben abból is következik, hogy az a) melléklet A) l 1. pontja kifejezetten arra is feljogosította a kormányt, hogy az állami feladatok intézésének lehető egyszerűsítése és összevonása, a jogorvoslatok lehetőségének a legkisebb mérvre való szorítása, valamint az eddig magasabb fokú hatóságok, vagy hivatalok által ellátott teendőknek alsóbbfokú hatóságokra, vagy hivatalokra való átruházása iránt rendelettel — a fennálló törvényektől eltérően is — intézkedhessék, hogy ekként az állami közigazgatás körében megmaradó feladatok ellátása az állam teherbíró képességével helyes összhangba hozassék.