Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

sz. Bírói hatáskör és illetékesség 103 A vitás elvi kérdés eldöntése tehát attól függ, vájjon a máv. alkalmazottak szolgálati jogviszonya közjogi, avagy magánjogi természetű jogviszony-e, amivel szemben a hatáskör szempontjából teljesen közönbös, hogy különleges jogszabállyal (lex speciális) állunk szemben. A m. kir. államvasutak az államnak a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyzett kereskedelmi vállalata, amely a 8022/1924. M. E. számú rendelet értelmében önálló jogi személy és amelynek cégtulajdonosa a magyar állam. E vállalat alkalmazottai, ámbár ők az állami tisztviselőkhöz hasonlóan szintén az „állam" szolgálatában állanak, mint rendszerinti munkakörükben, amely kereskedelmi természetű tevékenységből áll, nem az állam közhatalmának kezelői — az államnak nem mint közjogi alanynak —, hanem mint magánjogi alanynak, kereskedelmi alkalmazottai. A m. kir. Államvasutak alkalmazottait tehát abban az értelemben, mint a közszolgálati alkalmazottakat, állami tisztviselőknek tekinteni nem lehet, mert köztük és az őket alkalmazó magyar állam között éppen az alkalmazás kereskedelmi jellegénél fogva nem közjogi, hanem magánjogi szolgálati viszony áll fenn. Ennek a jogi álláspontnak a helyessége mellett szól az 1914: XVII. tc. 2. §-ának VI. pontjában foglalt rendelkezés is, amely kimondja, hogy a vasúti személyzet tagjait a büntetőtörvények alkalmazása szempontjából úgy kell tekinteni, mintha közhivatalnokok volnának. Egyrészt ugyanis e törvényhely az államvasúti alkalmazottakat csak a büntetőtörvények alkalmazása szempontjából vonja a közhivatalnokokkal egy tekintet alá, másrészt erre a fikcióra büntetőjogi vonatkozásokban sem lett volna szükség akkor, ha a vasúti alkalmazottak minden vonatkozásban közhivatalnokok lennének. Ezek szerint kétségtelenül magánjogi jogviszonyból származó szolgálati járandóságokkal állván szemben, a rendes bíróság hatáskörére vonatkozó fent idézett általános alkotmányjogi szabályból következik, hogy mégha a vasúti szolgálati rendtartásról szóló 1914. év XVII. tc. 34. és 55. §-ai nem tartalmaznának is kifejezett rendelkezést abban az irányban, hogy a felmondás vagy a létszámból való törlés folytán elbocsátott államvasúti alkalmazott magánjogi igényeit a törvény rendes útján érvényesítheti, az alkalmazottat ez a jog akkor is megilletné. Alkotmányjogunknak a rendes bíróság hatáskörére vonatkozó ez a szabálya olyannyira természetes szabály, hogy magánjogi jog-