Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

66 Magánjog 740. A p.—i kir. törvényszék a felperest keresetével elutasította abból az okból, mert bár a felperes édesanyja teljesen vagyontalan és keresete nincs és jóllehet a felperes is munkaképtelen s így a tartási kötelezettség az alperesre, mint atyára hárul, — jogszabály azonban, hogy a gyermektartás elsősorban természetben szolgáltatandó ki és annak pénzbeli egyenértéke csak akkor követelhető, ha a természetben való tartást a kötelezett nem teljesítheti, vagy azt megtagadja. Az alperes azonban a természetben való tartást a felperes részére komoly formában felajánlotta, a felperes azonban ezt az ajánlatot nem fogadta el. A b.—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét részben megváltoztatta és végrehajtás terhével kötelezte az alperest, hogy a felperes részére 1925. évi július hó 13-tól 1927. évi június hó l-ig terjedő időre havi 160 pengő és 1927. évi június hó 1-től 1930. évi február hó 28-ig terjedő időre havi 240 pengő tartásdíjat fizessen. Indokok: A felperes szülei válóperük alkalmával a 3. sorszámú előkészítő irathoz csatolt közjegyzői okiratba foglalt szerződésben a gyermekek elhelyezése és tartása tekintetében akként egyeztek meg, hogy a fiúgyermek az apjánál, a leány pedig az anyjánál marad és mindegyik szülő magára vállalta a nála levő gyermek eltartását, neveltetését és ruháztatását és ezek költségeit kiki a saját vagyonából volt köteles fedezni. Ez a szülők közötti megállapodás, minthogy az elsőbíróság által is helyesen idézett jogszabály szerint a vagyontalan és keresetképtelen gyermek eltartási kötelezettsége mindegyik szülőt vagyoni viszonyainak arányában terheli, nem szünteti meg az apának^ az alperesnek, a felperessel szemben való tartási kötelezettségét, sőt az annálfogva, hogy az anya az E) alatti hatósági bizonyítvány szerint teljesen vagyontalan és keresete sincs, egyedül az apára hárul. Azt az alperes sem állítja, hogy a felperesnek vagyona van; ha tehát a felperes csakugyan keresetképtelen is, abban az esetben a tartási kötelzettség egyedül az alperest terheli. A kir. ítélőtábla a fellebbezési eljárás folyamán meghallgatott M. K. törvényszéki orvos elfogadott szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felperes betegségénél fogva már nagykorúságának kezdete, vagyis az 1925. év július hó 6. napja óta minden munkára teljesen képtelen és ez a munkaképtelensége előreláthatólag