Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)
sz. Rokonság 67 1930. évi február hó 28. napjáig fog tartani; erre az időre tehát a -felperes tartási kötelezettsége az alperest terheli. Igaz ugyan, hogy az elsőbíróság által is helyesen idézett jogszabály szerint a tartás elsősorban természetben szolgáltatandó ki és annak pénzbeli egyenértéke csak akkor követelhető, ha a természetben való szolgáltatást a kötelezett fél nem teljesítheti, vagy azt megtagadja; a jelen esetben azonban annak ellenére, hogy az alperes a természetben való teljesítést a fellebbezésében is felajánlotta és az akadályba sem ütközik, a kir. ítélőtábla az alperest mégis a tartás pénzbeli egyenértékében találta marasztalandónak, mert a felperes, akinek az anyjánál való elhelyezésébe a fent jelzett szerződés szerint az alperes is beleegyezett és aki ennek folytán 1912. évi június hótól kezdve kizárólag az anyja nevelése alatt állott, nem kötelezhető arra, hogy ily hosszú idő múlva az anyját elhagyva, visszatérjen az alpereshez. A m. kir. Kúria az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A tárgyalási jegyzőkönyvnek (8, sz. tárgy, jkv.) e helyen is figyelembeveendő tartalma szerint a felek 3 szakértő alkalmazására nézve kérelmet elő nem terjesztettek, a közös szakértő személyében pedig megegyezni nem tudtak, ekként a felek egyező kívánságának hiányában a felperesnek betegsége következtében előállott munkaképtelenségének megállapítására vonatkozó szakkérdésben a Pp. 350. §-a negyedik bekezdése értelmében az állandó törvényszéki orvosszakértő alkalmazása, s a törvényes eljárás keretében az ellenfél befolyásának biztosításával kivett szakértői véleményének beszerzése és bizonyítékul felhasználása az alaki jogszabály helyes alkalmazásával történt. Az alperesnek alaki jogszabálysértést tárgyaló az a panasza tehát, hogy a perben jelentős ténykérdésben nem 3 szakértő alkalmazásával szereztetett be a szakvélemény, nem alapos. Az orvosszakértő szakvéleményének bizonyító értéke és ereje pedig a Pp. 270, §-ában meghatározott szabad mérlegelésnek a tárgya, a fellebbezési bíróság tehát a dr. H. L. orvosszakértőtől az alperes részéről beszerzett, az ellenfél befolyása nélkül létesült szakvéleménynek az alkalmazott törvényszéki orvosszakértő szakvéleményével szemben megokolt figyelmen kívül hagyásával az állandóan alkalmazott törvényszéki orvosszakértő szakvéleményének szabad mérlegelésével s ebből folyó indokolási kötelessége betartásával az 5*