Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

52 Magánjog 735. A m. kir. Kúria a vonatkozóan felhozott indokoknál fogva magáévá teszi a fellebbezési bíróságnak azt az álláspontját, mely szerint a fellebbezési bíróság ezt a szerződést ajándékozásnak minősítette, továbbá amennyiben kimondotta, hogy ezt a szerződést uzsorás jellege miatt, valamint a néhai G. J. akaratelhatározási képességének fogyatékossága és az ő befolyásolása miatt a felperes alaptalanul támadta meg. A kérdéses birtokot a házasfelek a házasság tartama alatt szerezték, de az ingatlan tulajdona a telekkönyvekben egészben a férj nevén állott és a per nem vitás adatai szerint egyedül az ő kezelése alatt volt. Ebből következik, hogy a férjet illette meg a birtok felett a rendelkezési jog; ő tehát azt a házasság tartama alatt elidegeníthette, megterhelhette; mert a házasság tartama alatt a közszerzemény megállapításának, megosztásának helye nincs, sőt a másik házastárs a közszerzeményi igényének biztosítását sem kívánhatja (m. kir. Kúria 41. számú teljes ülési döntvénye). Ebből következik továbbá az is, hogy a felperes nem támadhatja meg az elhalt férjének a peres birtok elidegenítésére vonatkozó jogügyletét azon az alapon, hogy férje annak fele részéről, mint az ő közszerzeményi jutalékáról nem rendelkezhetett, hanem csak arra van jogalapja, hogy amennyiben a birtok elidegenítésével az ő közszerzeményi igénye sérelmet szenvedett, sérelmének orvoslását, vagyoni hátrányának pótlását férje hagyatékából követelhesse, és csak abban az esetben fordulhat a megajándékozott ellen, ha igényének kielégítésére férje hagyatékában fedezetre nem talál. Ennek az igénynek eldöntése szempontjából szükséges annak a megállapítása, hogy a házasfelek közös vagyonában mindegyik házasfélnek mi a különvagyona, és mindeniknek mi a hiányzó különvagyona, és ehhez képest mi a közszerzeményi vagyon. Önként értendő, hogy számításba kell venni az alperesnek elajándékozott ingatlanokat és ingókat is, megállapítva azoknak értékét és pedig amennyiben a felek meg nem egyeznének arra vonatkozóan, hogy melyik időpontbeli érték legyen irányadó, meg kell állapítani az értéket úgy az átruházás és a férj elhalálozásának idejére, mint a foganatosítandó becsű idejére. Hasonlóképpen meg kell állapítani a férj hagyatékában maradt vagyon mennyiségét és értékét úgy az örökhagyó halála, mint a foganatosítandó becsű idejére is. Végül meg kell állapítani a hiányzó különvagyon értékét is, na erre vonatkozóan a felek meg nem egyeznek, vagy meg nem