Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

sz. Házassági jog 51 társak közszerzeményi joga (közös tulajdona) — noha csak a házasság megszűntével válik érvényesíthetővé — már a szerzés tényével létesül akkor is, ha a szerzés külső megnyilatkozásának módjában csak az egyik házastárs szerzéseként jelentkezik. Erre tekintettel nem jöhet figyelembe az alperesnek az a védekezése, hogy az ügylet a felperes közszerzeményi igényét azért sem sérthette, mert a házasság még fennállván, ez az igény még érvényesíthető sem volt. A házastársak egyikének sem áll jogában vagyonát a másik házastárs közszerzeményi igényét sértő módon, nevezetesen ingyenes átruházás útján csökkenteni és amennyiben ez mégis megtörténik, az ingyenes szerző a másik házastárs közszerzeményi igényeért az elajándékozott vagyonnal, ha pedig az természetben már nem volna meg, annak értékével felel. Fokozottabban fennáll ez a felelősség, ha a megajándékozott azt, hogy az ajándékozása másik házastárs közszerzeményi igényét sérti, tudta, vagy mint az alperes esetében, csak saját vétkessége miatt nem tudta. Az elajándékozott ingatlanokat az örökhagyó a felek egyező előadása és az A—D a. tkvi betétmásolatok szerint a felperessel fennállott házasságának és a vele folytatott házassági életközösségnek tartama alatt vétel útján, tehát visszterhes ügylettel szerezte. Ennélfogva az ingatlanok közszerzeményi vagyonnak tekintendők, bárha azokra a tulajdonjogot az örökhagyó a szerzéskor kizárólag a maga javára kebeleztette is be. Következőleg az ingatlanok felére a felperest — bár csak a házasság megszűntekor érvényesíthető módon — már a szerzéskor tulajdonjog illette, A m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét feloldja és a fellebbezési bíróságot további eljárásra utasítja. Indokok: G. J. örökhagyó és a felesége — a jelenlegi felperes — a házasság tartama alatt az 1911. évi augusztus hó 14. napján kelt szerződéssel a per tárgyát tevő k.—i ingatlanokat megszerezték és ennek tulajdonát az örökhagyó a maga részére irattá. A házasság az örökhagyó halálával 1919. évi december hó 15. napján szűnt meg. Néhai G. J. ezt a birtokot az ahhoz tartozó élő és holt felszereléssel s a lakó és gazdasági épületekben levő ingósággal együtt az 1919. évi november hó 27-én kelt életjáradéki és vagyonátruházási szerződéssel átruházta az alperesre. 4*