Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

44 Magánjog 734. elzárása, ami erőhatalom természetével megakasztotta az Amerikában élőknek itthon levő hozzátartozóikkal való érintkezését. Bár nem állapítható meg, hogy az alperes mikor szerzett tudomást neje hűtlenségéről s a Vilmos utónevű gyermek születéséről, tény azonban az, hogy annak alapján kérte s nyerte meg házasságuk felbontását, tehát valónak fogadható el, hogy a házasság felbontásában s ezzel kapcsolatban az együttélés megszakításának dokumentálásában a a háború akadályozta meg. Így az a jogszabály, hogy a házasság érvényes felbontása előtt is megszűnik a közszerzői vélelem, ha a felek tartósan különválva élnek, azokra a javakra nézve, amelyek e különélés ideje alatt szereztettek, alkalmazandó, s a felperest csupán arra a vagyonra illethetné meg közszerzői igény, amit az alperes az 1916. évi június hó 1. előtt szerzett. Abból a körülményből, hogy az alperes az 1914. év máciusától kezdve volt Amerikában, nem következik szükségképpen az, hogy az általa haza hozott pénzt, vagy annak egy részét még az 1916. évjúnius hó l-e előtti időben szerezte, legalább is etekintetben a bizonyítás kötelezettsége a feleséget terhelné, mert neki áll érdekében megállapítani azt a vagyont, amely a különélés joghatályának kezdetekor, jelenesetben az 1916-év június hó 1-én megvolt. De különben is az alperesnek azt az előadását, hogy az 1916. évig ő nejének küldözgetett készpénzt Amerikából, a felperes nem tagadta, s ez a körülmény, valamint az, hogy 1916. évi június hó 1-től még 5 év telt el az alperes hazaérkezéséig, eléggé bizonyítják azt, hogy a hazahozott pénzösszeget az alperes ebben az utóbbi időszakban szerezte. Ebből a szerzeményből pedig a fent idézett jogszabály folytán a felperest semmi sem illeti meg, nem illeti meg azokból az ingókból sem, amelyeket az alperes saját, házasság előtti szerzeményének eladási árából szerzett, végül nem illeti meg a búzából sem, mert az a fentiek értelmében az alperes különvagyonául megállapított ingatlanok hozama volt. A m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy fizessen a felperesnek az alsóbíróságok által megítélt tőkék helyett négy részletben és pedig a jelen ítélet kézbesítésétől számított 3, 6, 9 és 12 hónap alatt 20.000.000 (húszmillió) korona tőkét s ennek az 1926. évi április hó 29. napjától számított 8% kamatát. Indokok: Nem vitás, hogy a peres felek 1909. évi november hó 6-án kötöttek házasságot, majd az alperes 1914. évi március hó