Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

sz. Házassági jog 39 megkötött házassága előtt szerezte, és az azon levő házat saját vagyonából ő építtette s minthogy a tulajdonjog megszerzéséhez annak telekkönyvi bekebelezése nem szükséges, úgy a teleknek, mint a háznak a tulajdonjogát Sz. D. még a házasság megkötése előtt megszerezte, minthogy továbbá közszerzeménynek csak a házasság tartama alatt történt szerzés tekintendő, téves az elsőbíróságnak az a döntése, amellyel a kereseti ingatlannak közszerzeményi minőségét megállapította. Sz. D. azt a kereseti állítását, hogy ő a kereseti ingatlannak tulajdonjogát csak színlegesen és nejének amaz elvállalt kötelezettsége ellenében, hogy felszólítására a tulajdonjogot visszaengedi,—irattá át nejére, — mivel sem bizonyította s így ama ténye alapján, hogy a tulajdonjogilag megszerzett ingatlanra vonatkozó adásvevési szer-, zödést közvetlenül nejére állíttatta ki és a tulajdonjognak ennek javára leendő bekebelezéséhez hozzájárult, a kir. ítélőtábla tényként azt állapította meg, hogy Sz. D. és neje között ajándékozási jogügylet jött létre és minthogy abban az esetben, ha az adásvevési szerződésben közvetlenül a megajándékozott házastárs tüntettetik föl vevőként és a tulajdonjog az eladóról közvetlenül ennek javára ruháztatik át, a jogügylet érvényéhez közjegyzői okirat nem szükséges, Sz. D.-né az ajándékozás folytán a kereseti ingatlannak tulajdonjogát jogérvényesen szerezte meg. Vitás most már, hogy Sz. D., mint megajándékozó, a házasság felbontása folytán az ajándékozási jogügylet hatálytalanítására jogosult-e ? A felek között folyt házassági perben hozott jogerős ítélet szerint a házasság mind a két fél hibájából bontatott fel és mind a két fél vétkesnek nyilváníttatott. Ilyen esetben a fennálló jogszabályok értelmében a megajándékozó házastárs az ajándékozási jogügylet megtámadására nem jogosult; minthogy azonban az elsőbíróságnak azt a döntését, amely szerint a kereseti ingatlant Sz. D. és volt házastársának (P. S.) közszerzeményeként állapította meg, P. S. meg nem támadta s így az jogerőssé válván, a kir. ítélőtábla már nem érintheti, ennélfogva az elsőbíróság ítéletének erre vonatkozó rendelkezését helybenhagyta, de helybenhagyandónak találta ugyanennek az ítéletnek azt a részét is, amellyel Sz. D.-nek M. L. és neje ellen indított keresetét is elutasította, az erre vonatkozó indokain kívül azért is, mert Sz. D.-né a jogérvé-