Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

40 Magánjog 733. nyes ajándékozási jogügylettel a kereseti ingatlan tulajdonjogát megszerezvén, tulajdonjogánál fogva az ingatlan felett szabadon rendelkezhetett és így azt joghatályosan el is idegeníthette. A m. kir. Kúria Sz. D. alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Alaptalan Sz. D. alperesnek az a panasza, amely szerint a fellebbezési bíróság eljárási szabály megsértésével mellőzte az ő eskü alatti kihallgatását és vallomására való megesketését ama tényállításának a bizonyítására, amely szerint a kereseti ingatlant a felperesre a tulajdonjog átengedésére irányuló valódi akarat nélkül és csak azért ruházta át, hogy vagyonát hitelezőinek a követelései alól mentesítse. Mert a fellebbezési bíróságnak ítéleti tényállása szerint Sz. D. alperes nem szolgáltatott közvetlen bizonyítékot arra, hogy a kereseti ingatlan tulajdonjogát csak színlegesen, avagy oly kötelezettség ellenében engedte át a felperesnek, hogy ez utóbbi az ingatlant felszólításra az ő tulajdonába visszabocsátani köteles. Már pedig a Pp. 371. §-ában foglalt jogszabály értelmében abban az esetben, ha a döntő ténykörülményre más bizonyíték nem áll rendelkezésre, a bíróság a bizonyító felet csak akkor bocsáthatja esküre, ha a körülményeknek a 270. §. szerint való mérlegelése után úgy találja, hogy az ellentétes vallomások közül a bizonyító fél vallomása mutatkozik valószínűnek. Ám Sz. D. alperes eskü alatti vallomásának valóságát valószínűsítő ily adatokat a per folyamán fel nem hozott, sőt amaz állításának, hogy a kereseti ingatlan tulajdonát csak azért ruházta a felperesre, hogy az ellene pert folytató anyja és testvére esetleg megítélendő igényüket vele szemben ne érvényesíthessék, — ellene mond a ny.—i kir. járásbíróság 8596/1907. tkv. számú irataiból megállapítható az a tény, hogy a felperesnek átengedett ingatlanon kívül, ennél jelentékenyen értékesebb és a k.—i 768. számú betétben foglalt ingatlannak volt a tulajdonosa, melyet csak 12 évvel később adott el és a temetkezési intézeten kívül tulajdonosa volt a 3675/1906. tkvi számú iratok szerint annak az 1200 aranykorona értékű ingatlanjutaléknak is, amelyet apjától örökölt és ezenfelül Kálmán testvérétől vásárolt meg. Ebben a jogi helyzetben Sz. D. alperes amaz állításának, amely szerint a kereseti ingatlant csak hitelezőinek egyébként is alaptalanoknak tartott és alaptalanoknak is bizonyult követelései alól való mentesítése céljából ruházta át a felperesre, — annál kevésbé tulaj-