Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

sz. Jogi személyek. 17 Ennélfogva eldöntendő a perben az is, hogy dr. F. J. a M. I.-né tilalma ellenére, tehát képviseleti jogának határain túllépve, mutatta-e be az okiratot a presbitériumnak. Abban az esetben ugyanis, ha dr. F. J. az okirat bemutatásával képviseleti jogkörét túllépte, az okirat bemutatása M. I.-nével szemben nem volt joghatályos és M. I.-né nem volt elzárva attól, hogy az okiratnak a presbitériumnál 1921. évi június hó 1-én történt bemutatása ellenére az alapítványi ügyletet az 1921. évi június hó 5-én kelt H) alatti és az 1921. évi június hó 6-án kelt I) alatti leveleivel joghatályosan visszavonhassa. A fellebbezési bíróság ítéletében az említett kérdésre vonatkozóan tényként csak annyit állapított meg, hogy az okirat aláírása alkalmával M. I.-né kikötötte, hogy az alapítvány tényének titokban kell maradnia, mert fél az urától. Ez a kijelentés egymagában M. I.-nénak csak azt az akaratát fejezte ki, hogy a jelenlevők tartsák titokban az ügylet létesítését a férj előtt, de e kijelentés következtében dr. F. J. még nem tekinhette magát eltiltottnak attól, hogy az alapítólevelet rendeltetésének megfelelően a presbitériumnak bemutassa, különösen abban az esetben nem, ha bizonyítást nyer, hogy a kijelentés megtétele alkalmával M. I.-nénak tudomására hozták, hogy a presbitériumot az alapítvány tárgyában ugyanarra a napra már össze is hívták, A felperes csatlakozási kérelmében panaszt emelt amiatt, mert a fellebbezési bíróság nem állapította meg a jelen perben kihallgatott M. J., G, S. és K. R. Z. tanuk vallomása alapján további tényként, hogy M. I.-né az említett alkalommal azt is kikötötte, hogy dr. F. J. az okiratot senkinek ne mutassa meg, csak őrizze meg. Viszont az alperesek felülvizsgálati kérelmükben azt vitatták, hogy a nevezett tanuknak a felvett jegyzőkönyvben „ez igaz" szavakkal felvett vallomása csak az okiratnak a férj előtt való titokban tartására vonatkozott és nem az alapítónak a zsúfolt kérdőpontban felvett egyéb állítólagos kijelentéseire, amiért is az alperesek erre nézve a nevezett tanuk újabb kihallgatását kérték. A m. kir. Kúria mind a két panaszt alaposnak találta, A m. kir. Kúria szerint ugyanis nem megnyugtató a nevezett tanuk vallomásának egyszerűen „ez igaz" szavakkal történt jegyzőkönyvbe vétele olyan kérdőpontra vonatkozóan, amelyben a félnek több állítólagos kijelentése foglaltatik, amiknek külön jelentőségük van. 2