Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

16 Magánjog. 724. pítványa" javára bekebelezett tulajdonjog bejegyzését eredetileg érvénytelennek nyilvánította. A kir. ítélőtábla ítéletének megokolása kimondja, hogy a M. I.-né felperes által létesített alapítvány halál esetére rendelt alapítvány lévén, azt, mint minden halál esetére szóló egyoldalú rendelkezést, az alapító bármikor visszavonhatta. Nem akadálya ennek az alapítólevélben foglalt az az elhatározás, hogy az alapítás visszavonhatatlan, mert a végintézkedés szabadságának biztosítását célzó szabály az, hogy az egyoldalú, halál esetére szóló intézkedésekben foglalt és a rendelkező megkötését célzó határozmányoknak nincs joghatálya. Nem akadálya végül az alapítvány visszavonásának az a tény sem, hogy az alapítványt a s.—i ref. egyház presbitériuma nyomban elfogadta. Mivel ezek szerint az alapítás visszavonható volt, mivel továbbá M. I.-né felperes az alapítást az okirat kelte után hatodnapra vissza is vonta és ezt az elhatározását a megállapított tényállás szerint a s.—i ref. egyház lelkészével és gondnokával közölte, ezzel az alapítás ténye hatályát vesztette. A m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét feloldja, a fellebbezési bíróságot további eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Indokok: A perben B) alatt csatolt és az 1921. évi június hó 1-én kelt „Alapítólevél"-ben M. I.-né felperes az okiratban megjelölt vagyonát „T. A. és neje I. U. T. alapítványa" céljára rendelte és egyúttal megengedte, hogy az ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog az alapítvány nevére bekebeleztessék, az alapítvány kezelésével pedig a s,—i ref. egyház presbitériumát bízta meg. Az alapítólevél tartalma szerint tehát M. I.-né élők közötti alapítványi ügyletet létesített, amelyet mint ilyent egyoldalúan addig vonhatott vissza, amíg azt az alapítvány kezelésével megbízott szervnek — a s.—i ref, egyház presbitériumának — be nem mutatta. A P. 1053/1921. számú pernek, valamint ennek a pernek adatai szerint az alapító okirat szerkesztése körül dr. F. J. ügyvéd M. I.-né felperes megbízásából járt el és nem vitás, hogy 1921. évi június hó 1-én a M. I.-né által aláírt okiratot dr. F. J. ügyvéd mutatta be a s.—i ref. egyház presbitériumának jóváhagyás végett. Vitás a perben, hogy dr. F. J. ügyvéd jogosult volt-e arra, hogy az alapító levelet M. I.-né nevében a presbitériumhoz benyújtsa.