Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)
14 Magánjog. 723. A felperes az alapító B. B. jogán azon az alapon is követelte az ingatlan tulajdonát, mert az alperes a vagyon rendeltetésszerű felhasználására vonatkozó kötelezettségét megszegte. Való, hogy az alapítványi ügylet már létrejön azzal, hogy az alapító valamely megengedett tartós célra meghatározott vagyont rendel azzal a szándékkal, hogy az alapítványként kezeltessék, s így ahhoz, hogy az alapítványi ügylet létrejöttnek tekintessék, sem alapítólevél kiállítására, sem kormányhatósági jóváhagyásra nincs szükség. A m. kir. Kúria szerint az sem lényeges kelléke az alapítványi ügyletnek, hogy az alapító az alapítvány szervezetét meghatározza vagy azt egy már létező szervezetbe beillessze, mert e tekintetben az alapító megfelelő rendelkezésének hiányában a főfelügyeleti hatóság van hivatva intézkedni. Az a körülmény, hogy az alapítványi ügyletben az alapítvány részére meghatározott ingatlan nem áll s nem is állott B. B, alapító nevén, nem teszi az alapítási ügyletet egymagában véve érvénytelenné, mert az alapító az alapítvány vagyonául kijelölhet nemcsak olyan vagyontárgyat, mely tulajdonában van, vagy amelyet a maga részére igényelhet, hanem olyat is, amelyet a telekkönyvi tulajdonos az alapítóval létesített megállapodás alapján az alapítvány tulajdonába átbocsátani köteles. Mivel azonban az alperes a perben tagadta azt, hogy a per tárgyát tevő ingatlan a felperesként fellépő alapítványt illetné s hogy az utóbbinak vagyona lenne, s mivel vagyon hiányában alapítvány létesítéséről szó nem lehet: ezért annak megállapítása végett, hogy a felperesként fellépő alapítvány valóban létező jogi személy-e s ehhez képest bír-e perképességgel, el kell dönteni a perben, hogy a per tárgyát tevő ingatlan a perben előadott jogalapon a felperesként fellépő alapítványt illeti-e? Ha a perben megállapítást nyer, hogy az ingatlan valóban a felperesként perben álló alapítványt illeti, akkor a D) alatti alapítólevél alapján a felperesként fellépő alapítványt tényleg létező, tehát perképességgel bíró jogi személynek kell tekinteni; ellenkező esetben a pert a Pp. 180, §. 6. pontjában meghatározott és ugyanannak a törvényszakasznak utolsó bekezdése szerint az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendő pergátló körülmény miatt meg kell szüntetni.