Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 4. kötet (Budapest, 1926)

sz Részvénytársaság 67 Határozat: A kir. Kúria a vétkesség megállapítása ellen emelt semmiségi panaszt elutasítja és az alsóbírósági ítéleteknek azt a rendelkezését, amely a pénzbírságot behajthatatlanság esetében szabadságvesztésbüntetésre változtatta át, megsemmisíti. Indokolás: A Kt. 218. §. 5. pontjában foglalt rendelkezés a részvénytársaság igazgatósági tagjait büntetéssel sújtja, ha a társaságnak saját részvényeit a Kt. 161. §-a ellenére megszerzik, vagy azokra kölcsönt adnak. Ez a rendelkezés pedig nem fejez ki egyebet, minthogy a részvénytársaságnak tiltva van saját részvényeit egyáltalán zálogba venni és így közömbös az a körülmény, hogy a zálogbaadás a kölcsönadás időpontjában vagy ennek utána történt. A panaszlottak semmiségi panasza ezért és abból az okból volt elutasítandó, mert a Kt. 218. §-ában megállapított büntetés alkalmazhatóságára elegendő a törvény rendelkezésével ellenkező cselekménynek vagy mulasztásnak tárgyilagos ténye és nem szükséges a szándékosság vagy vétkes gondatlanság fenforgása. Hivatalból megsemmisítendő volt azonban az alsóbírósági ítéleteknek az a rendelkezése, amely a pénzbírságot behajthatatlanság esetében szabadságvesztésbüntetésre változtatta át, mert a kereskedelmi vétségek eljárása tárgyában kibocsátott 68,400/1914. I. M. sz. rendelet 12. és 26. §-ait, — amelyek pénzbirságról és pénzbüntetésről megkülönböztetőleg rendelkeznek, — valamint ugyanennek a rendeletnek 28. §-át, mely a rendelet alapján kiszabott pénzbüntetésnek elzárásra való átváltoztatására, a pénzbüntetés és pénzbírság kiszabásának módjára, behajtására és hovafordítására ugyanazokat a szabályokat rendeli alkalmazandóknak, melyek a bűnvádi perrendtartás, alapján kiszabott pénzbüntetésre és pénzbirságra fennállanak, egybevetve a bünv. prtts. 12. §. 2. bekezdésében foglalt azzal a rendelkezéssel, hogy a be nem hajtható pénzbírság sohasem változtatható át elzárásra, — kétségtelen, hogy az alsóbíróságok jogszabálysértést követtek el akkor, amikor a be nem hajtható pénzbírságot szabadságvesztésbüntetésre változtatták át. Az alsóbíróságok ítéletének erre vonatkozó és a bűnv. prtts. 385. §. 2. pontja és utolsó bekezdése értelmében hivatalból figyelembe veendő rendelkezését tehát meg kellett semmisíteni. 5*