Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 4. kötet (Budapest, 1926)

66 Hiteljog 634. előzően, az e részben meg nem támadott tényállás szerint, szabályszerűen közzétéve nem lett, sőt a felügyelőbizottság a mérlegre vonatkozóan jelentést nem is tett, — a fellebbezési bíróság a kérdéses közgyűlésen a C) a. közgyűlési jegyzőkönyv 1. pontja szerint a bemutatott mérleg elfogadása és ezzel kapcsolatosan a felszámolóknak és a felügyelőbizottságnak a felmentvény megadása tárgyában, a törvény által előírt imént említett alakszerűség figyelmen kívül hagyásával hozott határozatot helyesen semmisítette meg. 634. szám. Büntető A Kt. 218. §-ának 5. pontjában meghatározott cselekmény miatt határozatok. a büntetés alkalmazhatóságához elegendő a törvény rendelkezésével ellenkező cselekménynek tárgyilagos ténye és nem szükséges szándékosság vagy vétkes gondatlanság fenforgása. • A Kt. 220. §-a alapján kiszabott pénzbírság behajthatatlanság esetén szabadságvesztésbüntetésre át nem változtatható. E. H. 1918. évi március 1-én Pk. IV. 1478/1917. szám. Elnök: Beck Hugó kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Gaár Vilmos kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Panaszlottak, mint a Forgalmi Bank részvénytársaság m.—i cég igazgatósági tagjai, F. M.-től, az ennek részére a nevezett részvénytársaság által nyújtott kölcsön fedezetéül a kölcsönadási követő időben egyebek között az igazgatásuk alatt álló nevezett részvénytársaság 5 darab részvényét is 1,000 K névértékben kézi zálogul megszerezték. Ezen tényük miatt a panaszlottakat az elsőbíróság a Kt. 218. és 161. §-aiba ütköző és a 218. §. 5. pontja szerint minősülő kereskedelmi vétségben bűnösöknek mondotta ki és ezért őket a Kt. 218. §-ának első bekezdése alapján, de a Btk. 92. §-ának alkalmazásával mindegyik panaszlottra külön-külön meghatározott összegű pénzbüntetésre ítélte s egyúttal kimondotta, hogy a pénzbüntetés behajthatatlanság esetén a Btk. 53. §-a alapján az ítéletében meghatározott tartamú fogházra változtatandó át. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét azzal a helyesbítéssel hagyta helyben, hogy a pénzbüntetést nem a Btk. 92. §-a, hanem a Kt. 220. §-a alkalmazásával tekinti kiszabottnak és ítéletének indokolásában megjegyezte, hogy a Kt. 220. §-a nem pénzbüntetést, hanem pénzbírságot említ ugyan, de hogy ez a pénzbírság a pénzbüntetés jellegével bir.