Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 4. kötet (Budapest, 1926)

30 Hiteljog 611. letéti kamat felperes 3,000 K tőke és járulékaiból álló követelésének az alperes 7,500 K tőke és járulékaiból álló követelését megelőző rangsorban való kielégítésére fordíttassék. Indokolás: Alperes nem tagadta felperesnek azt a kereseti állítását, hogy a felperes' jogelőde, a sz.—i polgári takarékpénztár r. t. által a nála levő részvényeknek meghatározott rendeltetéssel való birtoklása 1912. január hó 14-én vagyis akkor, amikor Cz. Endre felügyelőbizottsági tagsági minősége megszűnt, elenyészett; azonban viszonválaszában és ellenvég-iratában alperes maga adta elő, sőt a szükséghez képest bizonyítani is kívánta, hogy Cz. Endre felügyelő-bizottsági tagságának megszűnése után, tehát akkor, amikor az általa letett részvényeknek alapszabályszerü biztosítéki jellege már megszűnt, a sz.—i polgári takarékpénztárnál letétben levő részvényeinek eladásával K. Lászlót, a felperesi pénzintézet akkori könyvelőjét megbízta s hogy K. László az összesen 20 drb. részvényből 15 darabot nem tudván értékesíteni, a?ok megőrzés végett a felperes intézetnél maradtak. Ekképen alperesnek saját perbeli előadásából kitűnik, hogy felperes 1912. április hó 14-én, amikor az ő 3,000 K. váltókövetelése esedékessé vált, a kérdéses részvényeket az alapszabályszerü rendeltetés megszűnése után is jogszerűen tartotta birtokában. Minthogy pedig a váltóbirtokos az 1876: XXVII. t.-c. 108. §-án alapuló megtartási jogot akkor is gyakorolhatja lejárt váltókövetelése tekintetében adósának az ő birtokába került ingóságaira, hogy ha ezek az ingóságok meghatározott rendeltetéssel adattak ugyan az adós által birtokába, azonban a rendelkezés időközben megszűnvén az ingóság minden rendelkezés nélkül maradt a váltóbirtokos birtokában; minthogy az id. törvény 108. §-ában szabályozott megtartási jog az által keletkezik, hogy a hitelező, akinek lejárt váltókövetelése van, egyszersmind az adós a tulajdonát képező, a felhívott törvényszakasz első bekezdésében körülírt természetű és jogszerű úton rendelkezése alá került tárgyaknak tényleges birtokában van; minthogy a fennebb felhívott törvényszakasz szerinti megtartási jog kihat a követelés lejártával beállott időpontot követőleg a megtartás tárgyára harmadik személyek által szerzett jogokra is, tekintet nélkül arra, hogy a váltóhitelező az idézett 108. §. utolsó bekezdése értelmében az adóst már értesítette s illetőleg megtartási