Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 4. kötet (Budapest, 1926)

I. VÁLTÓJOG. i. Váltóképesség. 590. szám. Aki kiskorúsága idején aláírt váltót csak önjogúságának elérte Szenvedő után, vagyis akkor hozott forgalomba, amikor már szenvedő váltó- váltóképesképessége volt: szenvedő váltóképesség hiányára alapított kifogást nem seg* érvényesíthet. E. H. 1913. évi június hó 19-én 917/1912. V. szám. Elnök: Beck Hugó kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Grecsák Károly kir. kúriai bíró. i Tényvázlat: Az alperes kiskorúságában írta alá elfogadói minőségben a kereseti váltót és azt az árvaszékhez terjesztette be, ahonnan a váltót csak nagykorúságának elérte után kapta vissza és adta át tartozása fejében a váltón kibocsátóként szereplő Zs. J.-nak. A perben az alperes azzal védekezett, hogy ő kiskorúságában írván alá a váltót, amikor szenvedő váltóképességgel még nem birt, az általa tett váltónyilatkozat érvénytelen. Ezzel szemben a felperes azt vitatta, hogy az alperes azzal a- tényével, hogy a váltót már nagykorúságában adta át Zs. J.-nak, szenvedő váltóképességének az aláíráskori hiányát utólagosan pótolta. Az elsőbíróság a felperest keresetével etutasította. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta és az alperese a kereseti váltóösszeg és jár. megfizetésére kötelezte, a következő indokolással. Az elsőbíróság vonatkozó indokai szerint helyesen állapította meg azt a tényállást, hogy a kereseti váltó egyike azoknak a váltóknak, amelyeket az alperes kiskorúságában írt alá, de önjogúságának elérte után a gyámhatóságtól visszakapott. Sz. J., Zs. J. és Zs. J.-né tanuk vallomása stb. alapján az is megállapítható, hogy az alperes a kereseti váltót nagykorúságának 1*