Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 4. kötet (Budapest, 1926)

122 Hiteljog 657, jogosítva van arra, hogy amennyiben a máshonnan is beszerezhető árúra szüksége van, arra nézve magát a teljesítési határidő lejárta előtt fedezze. E mellett a jogszabály mellett a fedezeti vételt nem eszközlő vevő nem érvényesíthet az eladó ellen oly igényt, amely a teljesítési határidő lejártakor, vagy hosszabb időközben foganatosítható lehívásra teljesítendő szállítás esetében ennek a teljesítési időköznek a vevő által választott bármely időpontjában létező piaci árak alapul vétele mellett kialakuló árkülönbözet megtérítésére irányul, hanem ilyen esetben csakis a teljesítésnek az eladó részéről történt megtagadása idején létező piaci ár és a szerződési ár közötti különbözet lehet a kárigény tárgya. A meg nem támadott s így a Pp. 534. §-a szerint e helyütt is irányadó tényállás szerint az alperes a teljesítést már az 1916. január hó 8—10. napjain ismételten is megtagadta és ezt a felperessel közölte. Erre való tekintettel a felperes az adásvétel tárgyát képező faáruk szállítására nem számíthatván, kötelessége lett volna, — amint azt az alperes fellebbezésében vitatta is, — a fentebb említett bírói gyakorlatáltal követett jogszabály értelmében anagyobbfokú károsodás elhárítása céljából az árút, ha és amennyiben az lehetséges volt, minden indokolatlan késedelem nélkül máshonnan beszerezni, különösen akkor, amikor köztudomású tény, hogy a háborús viszonyok következtében a szóban forgó időtájban az árúcikkek árai általában rohamosan emelkedő irányzatot mutattak s így a faárak is a korábbi állapothoz képest emelkedtek, amikor tehát számolnia kellett azzal, hogy az árak később minden valószínűség szerint tovább fognak emelkedni. Minthogy azonban a felperes ezt nem tette; jóllehet az irányadó ténymegállapítás szerint azt lehetséges volt megtennie, — ennélfogva a keresetileg érvényesített árkülönbözet meghatározásánál nem az ügyletnek 1915. december 27-én létrejöttétől az. 1916. évi február hó végéig megállapított szerződéses teljesítési időköznek felperes által önkényesen választott időpontja, azaz 1916. évi január hó vége, hanem a teljesítés megtagadásának időpontja, vagyis 1916. évi január hó 8— 10-ike az irányadó. Ezek szerint a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a kártérítés címén követelelt árkülönbözet meghatározásánál az 1916. január 8—10-ike körüli időpontot vette irányadóul, az imént kifejtett anyagjogi szabálynak megfelelő lévén, a felperesnek ide vonatkozóan emelt felülvizsgálati panasza alaptalan.