Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Zálogjog 75 lete alatt álló bíróságok a fennforgó kérdésben más alkalommal még nem határozván, a közölt határozatokkal ellenkező határozatot nem hoztak és így a külföldi valutára szóló jelzálogi bejegyzést megtagadó ezek a határozatok juttatják kifejezésre a szolnoki kir. törvényszéknek és a kerületéhez tartozó kir. járásbíróságoknak álláspontját: a m. kir. Kúria elnöke, 1921. évi március hó 11-én 1920. El. XII. C. 64/4. szám alatt kelt irata szerint, ellentétes bírói gyakorlat fennforgását megállapította és a fent előrebocsátott szövegben meghatározott vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását a jövőre nézve szükségesnek jelentette ki. Ennélfogva előállott az 1913. évi december hó 12-én 59200/1912. I. M. szám alatt (I. K. XXI. évf. 411. lap) kelt igazságügyminiszteri rendelet 1. §-a 1. bekezdésének 2. pontjában meghatározott esete annak, hogy a vitás elvi kérdést a jogegységi tanács döntse el. II. A telekönyvi rendelet 65. §-a a jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésének a jelzálogos követelésre vonatkozó egyik előfeltételét abban állapítja meg, hogy a követelés pénzre irányuljon, vagy legalább a jelzálogi biztosítás céljából pénzösszegben nyerjen kifejezést. Ehhez képest a vitás elvi kérdés megfejtése céljából azt kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy mit ért a telekkönyvi rendelet a „pénz" kifejezés alatt: jelesül, hogy a „pénz" itt csak belföldi vagy egyúttal külföldi általános fizetési eszközökre is vonatkozik-e? Ezt a kérdést a magyar magánjog mai állása értelmében kell ugyan eldönteni, mégis jelentősége van annak a körülménynek is, hogy már a telekkönyvi rendelet keltekor és életbelépésének idejében pengő pénzben pénzkölcsönök úgy a korábbi magyar magánjog, mint az ausztriai általános polgári törvénykönyv 986—989. §-ai értelmében is joghatályosan köthetők voltak és hogy pengő pénzben követelhető kölcsönösszegek erejéig előbb az 1840 : XXI.t.-c.-ben szabályozott u. n. betáblázásoknak, majd a telekkönyvi rendelet életbelépte óta jelzálogjogi telekkönyvi bejegyzéseknek helyük volt, már pedig az akkori szóhasználat szerint a pengő pénz fogalma alá a forgalomban levő külföldi pénz is tartozott. A felvetett kérdés igenlő megoldásának irányában halad az újabb magyar jogfejlődés is. Már az 1867 : XIII. t.-c. 3. §-a úgy rendelkezik, hogy e törvény 1. §-ában nyert felhatalmazás alapján vasutak és csatornák építésére felvett 60 millió ezüst forintnyi vagy 150 millió franknyi