Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

74 Magánjog 437. Ezek az elsőbírósági végzések, amelyek részint végrehajtási, részint telekkönyvi eljárásban keletkeztek, a bejegyzési kérelemnek helyt adva, az idegen értékben kifejezett pénzkövetelés javára a jelzálogjog bekebelezését megengedték, tehát a telekkönyvi rendelet 130. és 132. §-ának egybevetéséből folyó szabályhoz képest indokolást egyáltalában nem tartalmaznak és felfolyamodással meg nem támadtatván, felsőbbfokú megvizsgálás nélkül emelkedtek jogerőre. Az említett végzésekkel ellentétben a kisújszállási kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság a jelzálogjognak 200,000 hollandiai forint tőke és járulékai erejéig kért telekkönyvi bekebelezését 744/1920. tk. számú végzésével megtagadta, mégpedig a szóbanforgó elvi kérdésre vonatkozó indokkal, hogy a telekkönyvi rendelet 65. §-a értelmében jelzálogjogot csupán számszerűleg meghatározott összeg erejéig lehet bekebelezni, hogy pedig ezalatt a Magyarországon levő törvényes pénzérték értendő, azt a kisújszállási kir. járásbíróság következteti az idézett 65. §. 2. bekezdéséből is, mely gondoskodik más kötelezettségek biztosításának módjáról. Felfolyamodásra a szolnoki kir. törvényszék rkf. 2304/1920. számú végzésével az elsőbírósági végzést helybenhagyta, de határozatát az elsőbíróságtól eltérően azzal indokolta, hogy a koronaértékben való közkötelező számítás behozataláról szóló 1899 : XXXVI. t.-c. 6. §-a értelmében 1900. évi január hó 1-től kezdve törvényekben, rendeletekben, szabályzatokban és hirdetményekben pénzösszegek csak a koronaértékben állapítandók meg, ami alól ugyané 6. §. 2. bekezdése szerint csak abban az esetben van kivétel, ha azt a törvény vagy külön kormányrendelet engedélyezi és hogy az idézett törvény 1. §-a szerint is 1900. évi'január hó 1-től kezdve pénzösszegre elmarasztaló minden bírói határozatban még akkor is, ha az illető kereset vagy beadvány 1900. évi január hó l-e előtt adatott be, a pénzösszegek koronaértékben fejezendők ki. Figyelemmel arra, hogy az utóbbi ügy, mivel a szolnoki kir, törvényszék az elsőbíróság végzését helybenhagyta, a telekkönyvi rendelet 145. §-a és az 1912 : LIV. t.-c. (Ppé.) 13. §-a értelmében a m. kir Kúria felülvizsgálata alá nem juthatott, következőleg azt olyan ügynek kell tekinteni, amelyben a kir. törvényszék „a törvény szerint utolsó fokon" határozott, figyelemmel továbbá arra, hogy a nevezett törvényszék elnökének 1920. El. XIX. N. 64/8. sz. a. a m. kir. Kúria elnökéhez intézett jelentése szerint a vezetése és felügye-