Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

•SZ. Tulajdon 51 nem jogos az olyan rekvirálás, amelynek kifejezett célja nem a megszálló hadsereg saját lószükségletének kielégítése volt, hanem az, hogy az előző rekvirálások által aránytalanul sújtott egyének kárpótlást nyerjenek. Ezeknek az ítéleteknek indoka az, hogy az említett 52. cikk, mint a tulajdonjognak a hadiállapottal bekövetkezett súlyos megtámadására alapot nyújtó kivételes jogi rendelkezés a legszorosabban lévén magyarázandó, a megszálló hadsereg saját szükséglete alatt csakis a hadi felszerelés vagy élelmezés készleteinek kiegészítését célzó igénybevétel értendő, amelyet a szóbanforgó 52. cikk a nemzetközi hadijog elismerésében részesít, de oly rekvirálás, amelyet a megszálló hadsereg kifejezetten valamely előző igénybevétel következtében túlságosan érintett személyek kárpótlása céljából rendelt el, a jogos rekvirálás fogalma alá annál kevésbbé vonható, mert ellenkezik az idézett nemzetközi szabályok 49. cikkének ama rendelkezésével is, amely szerint a magántulajdon el nem kobozható; már pedig ezzel volna egyértelmű a kifejezetten nem a megszálló hadsereg szükségleteire elrendelt, tehát a fennálló nemzetközi jogi szabályoknak meg nem felelő rekvirálás. A 2., vagyis a tulajdon kérdésében a m. kir. Kúria II. polgári tanácsa 1921. évi június hó 22-én hozott P. II. 83/1921. számú ítéletével annak a javára döntött, aki a lovat a megszálló hadseregtől szerezte, mert a szerző abban a tudatban lehetett, hogy a megszálló hadsereg a szerzőnék ellenértékül adott lovakkal rendelkezik, ennélfogva a szerző jóhiszeműnek tekintendő, minthogy továbbá ő akkor, midőn a peres lovat a megszálló hadseregtől szerezte, el nem bírálhatta, vájjon a rekvirálás egyáltalában és különösen az eredeti tulajdonosától elvett lóra nézve a nemzetközi jog szempontjából jogos volt-e vagy jogtalan, a szerzés jogszerűtlennek nem tekinthető, még pedig annál kevésbbé, mert a megszálló hadsereg az előfordult esetben a lovat a szerzőnek a tőle elvett, sokkal értékesebb ló helyébe, tehát értékkiegyenlítésül adta; ily körülmények között a tulajdonjog a szerző által megszerzettnek tekintendő, mert a megszálló hadsereg hivatalos rekvirálása, ha nem is volna szabályszerű, rablásnak vagy lopásnak nem minősíthető és azért a m. kir. Kúria a rekvirálás jogosságát és szabályszerűségét mint közömbösét nem is vizsgálta. Ezzel az állásponttal szemben a m. kir. Kúria 1920. évi december hó 14-én hozott P. V. 3844/1920. számú végzésével a rekvirálás 4*