Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

52 Magánjog 425. törvényszerűségének megállapítása végett póteljárást rendelt, kifejtvén, hogy amennyiben a rekvirálás törvényszerű volt, a felperesnek (az eredeti tulajdonosnak, akitől a lovat a megszálló hadsereg elvette) kereseti jogosultságát nem lehetne megállapítani, ellenkező esetben az alperes (a szerző) a lovat a felperesnek visszaadni tartozik, mert neki, mint ugyanazon község lakosának tudnia kellett, hogy azt jogszerűtlen módon vették el eredeti tulajdonosától, jóhiszeműséggel tehát nem védekezhetik és kárát, mint vétlent, viselni tarozik. Felemlítendő még, hogy a m. kir. Kúriának az 1. kérdésnél felsorolt P. VI. 793/1921. és P. VI. 984/1921. számú ítéletein felül, amelyek kizárólag a rekvirálás jogtalanságára vannak fektetve s a jó- vagy a rosszhiszeműség kérdését egyáltalában nem érintik, a m. kir. Kúriának az 1921. évi május hó 24-én hozott P. VI. 817/1921. számú végzése kifejezetten is kiemeli, hogy a rekvirálás szabálytalansága esetében a szerző jó- vagy rosszhiszeműsége tekinteten kívül hagyandó. II. Ily módon az 1. kérdésben a szegedi kir. ítélőtábla és a m. kir. Kúria, a 2. kérdésben pedig a m. kir. Kúriának II. és V. polgári tanácsai ellentétes elvi alapon nyugvó határozatokat hoztak. A m. kir. Kúria elnöke az elvi kérdések egyöntetű eldöntésének biztosítását az 1912. évi december hó 12. napján 59200/1912. I. M. szám alatt (lg. Közi. XXI. évi. 12. sz. 411. 1.) kelt rendelet I. §. első bekezdésének 2. pontja alapján jövőre szükségesnek találván, az 1922. évi. február hó 22/ napján 1921. El. XII C. 3/6. szám alatt kelt intézvényével a jogegységi tanács elé utalta. III. A hágai második nemzetközi békeértekezlet okmányai közül a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól szóló egyezmény s a hozzámellékelt szabályzat (a 44. cikk nélkül) 1909. évi november hó 27. napján Magyarország részéről is megerősíttettek s azokat az 1913: XLIII. t. c. 1. §-ának 4. pontja a magyar állam törvényei közé iktatta. Hasonló egyezmény és szabályzat már a hágai első nemzetközi békeértekezleten is jött létre és azok Magyarország részéről az 1900. évi szeptember hó 4. napján erősíttettek meg. A most említett korábbi egyezményt és szabályzatot az 1913: XLIII. t. c. szintén becikkelyezte, még pedig a 2. §. szerint azért, mert fennmaradtak azokkal a szerződő államokkal szemben, amelyek a második békeértekezletnek az 1. §. 4. pontjában említett okmányait nem erősítették meg.