Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

48 Magánjog 425Hogy különben a kitörlési kereset nem szorítható a bekebelezés esetére, azt az 1894: XVI. t.-c. 79. §-ának végbekezdése és az 1908: XLII. t.-c. 9. §-án alapuló 22800/1909.1. M. sz. rendelet (I. K. XVIII. évf. 383. old.) 7. §-a is tanúsítják, midőn az előbbi törvényhely a telekkönyvi feljegyzés elleni kitörlési keresetnek is helyt ad, az utóbbi rendeleti szakasz pedig ily kereset helytfoghatóságát feltételezi. Minthogy azonban a szóbanforgó előjegyzés megtámadására a felperesek részéről felhozott okok közül a fentiek szerint érvénytelenség okául csak az a tény szolgálhat, hogy felperesek jogelőde a Sz. Gáspár felperes és alperes között létrejött búzavételi ügyletben eladóként részes nem volt; minthogy továbbá az alperes részéről vitássá tett ebben a kérdésben a fellebbezési bíróság a tényállást meg nem állapította és a bizonyítási eljárást nem foganatosította: a Pp. 543. §-ának 2. bekezdése értelmében a fellebbezési bíróság ítéletét feloldani és ugyanazt a bíróságot további eljárásra és új határozathozatalra utasítani kellett. 2. Tulajdon. 425. szám. Ellenséges 1. Megszállás idejében előfordult ellenséges rekvirálás nem jogos, rekvirálásnal ha a körülményekből megállapítható, hogy a rekvirálás célja nem a Tufajd^n- megszálló hadsereg szükségleteinek kielégítése volt, hanem az, hogy a szerzés a megszálló hadsereg a rekvirált dolgokat harmadik személyekre ruházza nem tulaj- át, például a végből, hogy ilyképen kárpótlást nyerjenek olyanok, akiket donostól. vaiameiy rekvirálás aránytalanul sújtott. 2. Az ilyen nem jogos rekvirálás esetében azt a harmadik személyt, akire a megszálló hadsereg a rekvirált dolgot átruházta, nem lehet oly szerzőnek tekinteni, aki jogszabályaink értelmében tulajdonjogot szerez abban az esetben is, ha a dolog nem az átruházó tulajdona. J. D. 25. sz. 1922, évi március hó 27-én. Elnök: Tőry Gusztáv a kir Kúria elnöke. Előadó: Rötth László kir. kúriai bíró. 1. „Megszállás idejében előfordult ellenséges rekvirálás jogos-e, ha a körülményekből megállapítható, hogy a rekvirálás célja nem a megszálló hadsereg szükségleteinek kielégítése volt, hanem az, hogy a megszálló hadsereg a rekvirált dolgokat harmadik személyekre ruházza át, például a végből, hogy ilyképen kárpótlást nyerjenek olyanok, akiket valamely rekvirálás aránytalanul sújtott?