Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Tulajdon 49 2. Ha az előbbi kérdésben említett rekvirálás nem jogos, lehet-e azt a harmadik személyt, akire a megszálló hadsereg a rekvirált dolgot átruházta, oly szerzőnek tekinteni, aki jogszabályaink értelmében tulajdonjogot szerez abban az esetben is, ha a dolog nem az átruházó tulajdona?" (Vonatkozással egyfelől a szegedi kir. ítélőtáblának P. III. 1002/1920. és P. III. 1023/1920. számú, másfelől a kir. Kúriának P. VI. 793/1921. és P. VI. 984/1921. számú ítéleteire, úgyszintén a kir. Kúriának, egyfelől P. II. 83/1921. számú ítéletére, másfelől P. V. 3844/1920. számú végzésére.) Határozat: 1. Megszállás idejében előfordult ellenséges rekvirálás nem jogos, ha a körülményekből megállapítható, hogy a rekvirálás célja nem a megszálló hadsereg szükségleteinek kielégítése volt, hanem az, hogy a megszálló hadsereg a rekvirált dolgokat harmadik személyekre ruházza át, például a végtjől, hogy ilyképen kárpótlást nyerjenek olyanok, akiket valamely rekvirálás aránytalanul sújtott. 2. Az ilyen nem jogos rekvirálás esetében azt a harmadik személyt, akire a megszálló hadsereg a rekvirált dolgot átuházta, nem lehet oly szerzőnek tekinteni, aki jogszabályaink értelmében tulajdonjogot szerez abban az esetben is, ha a dolog nem az átruházó tulajdona. Indokolás: I. A világháború után hazánk egyes részeinek ellenséges megszállása alatt a megszálló katonai erők az ország lakosaitól köztudomás szerint lovakat, szarvasmarhát és egyéb ingó dolgokat rekviráltak, mégpedig az esetek többségében a megszálló hadsereg szükségleteire, de néha oly célból is, hogy az igénybevett dolgok — különösen lovak — átruházásával kárpótlást nyújtsanak valamely rekvirálás során aránytalanul sújtott egyéneknek. Az ország az ellenséges megszállás alól felszabadulván, a magyar közigazgatási hatóságok az ilyképen gazdát cserélt állatokat több esetben visszaadatták eredeti tulajdonosaiknak. Voltak azonban esetek, hogy az eredeti tulajdonosok hasonló célból nem a közigazgatási hatósághoz, hanem a rendes bírósághoz fordultak. Ily előzményekből kuszált jogviszonyok keletkeztek és rendezésük céljából számos per indult meg. Ezeket a pereket részint a közigazgatási beavatkozásban jogsérelmet látó egyének indították az eredeti tulajdonosok ellen, akik az állatokat a közigazgatási Polgárijogi határozatok tára III. 4