Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

44 Magánjog 422 Ezen az alapon L. Sándor felperesként perrel lépett fel L. Sz. Károly örökbefogadott fiú ellen és követelte az örökbefogadási szerződés hatálytalanítását. A p.—i kir. törvényszék a felperest keresetével elutasítja. Indokok: Nem áll meg ugyan az alperesnek az az érvelése, hogy jelenlegi jogunkban az örökbefogadási szerződés bíróilag fel nem bontható, mert az örökbefogadottnak olyan magatartása, amely jogos kitagadási tényalap, az örökbefogadónak a mai jogunkban is módot ad a bírói felbontásra. Az a körülmény, hogy az örökbefogadást felperes a néhai nejével közösen létesítette, szintén nem akadálya annak, hogy felperes a saját személyében beállott okok alapján annak saját jogkörére való kihatással biró felbontását ne kérhesse. Azonban a kir. törvényszék nem látott alperessel szemben olyan tényállást fennforogni, mely az örökbefogadási szerződés felbontását indokolná; ugyanis a kihallgatott tanuk vallomásából kiderült, hogy a felperes neje által az alperesre hagyott 1000 korona miatt, amelynek kiszolgáltatását az alperes felperestől követelte, a felek közt szóváltások keletkeztek ugyan, melyek azonban súlyosabb jelleget nem öltöttek és az örökbefogadási szerződés felbontását a kellő okul nem szolgálhattak. A b.—i kir. ítélőtábla a elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kihallgatott tanuk vallomásai alapján a kir. ítélőtábla bizonyítottnak fogadja el azt a tényállást, hogy a peres felek a felperes nejének 1910. évi június 5-én bekövetkezett halála után egymással gyakran civakodtak amiatt, hogy a felperes nem akarta megfizetni az alperesnek azt az 1000 koronát, a mit a felperes' neje a pótvégrendelet értelmében az alperesnek hagyományozott, sőt egy alkalommal dulakodás közben az alperes a felperes újját is megharapta. Ezek a tények azonban olyan okot, amelynek alapján a felperes az örökbefogadási szerződés hatályon kívül helyezését jogosan kérhetné, az alperes terhére meg nem állapítanak; mert: egyrészről a civakodásra az alperes által jogosnak vélt követelése ki nem elégítése szolgált okul, másrészről pedig a felperes újjának megharapása dulakodás közben történt, amelynek kezdetére és lefolyására nézve adatok nem lévén, meg nem állapítható, hogy a kölcsönös dulakodásnak ki volt a kezdeményezője, melyik volt a támadó és melyik a védekező fél? végül az alperesnek az