Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Rokonság 43 átruházott készpénzbeli követeléseknek 6'34%-át, — de mert a követelések 6% kamatot hoznak, az alperes által vállalt visszteher az átruházott tőkének alig V30/o-át teszi ki, ami annyira csekély és aránytalan ellenérték, hogy a szerződés lényegileg ajándékozásnak minősül, annál inkább, mert H. Mór a szerződés kötése után rövid időn elhalt, s alperes még azt sem kísérelte bizonyítani, hogy a szerződéskötés és H. Mór bekövetkezett halála közt lefolyt 9 havi és 22 napi időtartamra a szerződésben kikötött életjáradéki jutalékot megfizette volna. , Minthogy a kifejtettek szerint felperes az elajándékozott értékből kötelesrészét jogosult követelni, az alsóbíróságok azonban elfoglalt jogi álláspontjukból kifolyólag az alperes által támasztott viszontkeresetnek a felperes által keresetében levonásba vett 12,240 koronát meghaladó része fölött nem határoztak, enélkül pedig a kötelesrész mennyisége kérdésében érdemi határozat nem hozható, a perköltség viseléséről pedig a véghatározatban teendő intézkedés: Ebből az okból mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatni és az elsőbíróságot a rendelkező rész értelmében további szabályszerű eljárásra utasítani' kellett. 422. szám. Az örökbefogadási szerződés csak olyan okból hatálytalanítható, Örökbemely az örökségből való kitagadásra is elegendő. fogadás E. H. 1916. évi április hó 12-én Rp. I. 9999./1915. sz. Elnök: Günther hatálytalant Antal a kir. Kúria elnöke. Előadó: Pap István kir. kúriai bíró. a> Tényvázlat: L. Sándor és neje Sz. Rózsika házastársak 1907. évi augusztus 22-én kormányhatósági jóváhagyás mellett örökbefogadták L. Sz. Károlyt. Az örökbefogadó szülők közül Sz. Rózsika, az örökbefogadó anya 1910. évi június 5-én végrendelet hátrahagyása mellett elhalt, mely végrendeletében az örökbefogadott fiúnak L. Sz. Károlynak 1000 koronát hagyományozott, férjét, L. Sándort pedig örökösül rendelte. Az örökbefogadó anya halála után az örökbefogadott fiú követelte örökbefogadó atyjától a végrendeleti 1000 korona hagyomány kifizetését, mit ez utóbbi ismételten megtagadván, e miatt az örökbefogadó apa és az örökbefogadott fiú közt civódások, veszekedések és dulakodások támadtak és egy ilyen alkalommal az örökbefogadott fiú megharapta az örökbefogadó atya újját.