Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

40 Magánjog 421. felperes tartásdíja iránt. A perben a felperest a részére ügygondnokul kirendelt dr. K. Henrik bécsi ügyvéd képviselte. A tárgyaláson H. Mór készséggel elismerte az apaságot és magát tartásdíj fizetésére kötelezte, amiről a bíróság előtt egyesség köttetett és jegyzőkönyvbe foglaltatott. H. Mór az apa gyermekét gondosan tartotta és a gyermek anyjával, K. Karolinával 1898. február 22-én törvényes házasságra lépett, ez által a felperes 11 éves korában törvényesítve lett. A szülők egybekelése után 2 hét múlva 1898. március 9-én az apa, H. Mór elhalt. H. Mór halála után a felperes magángyámjául dr. K. Henrik rendeltetvén ki, érdeklődni kezdett H. Mór vagyoni viszonyai iránt és így jutott tudomására, hogy H. Mórnak 82,000 korona pénzkövetelése van a családtagoknál 6% kamatra, de megtudta azt is, hogy H. Mór 1897. május 15-én, vagyis még a házasságkötés előtt nem egészen 9V2 hónappal és halála előtt 9 hónappal és 24—25 nappal egy életjáradéki szerződést kötött a testvérével, dr. H. Károly budapesti orvossal, mellyel az előbbi az utóbbira átruházta a 82,000 korona követelést évi 5,200 korona pénzjáradék ellenében. A felperes gyámja ekként visszterhes szerződést látván fennforogni H. Mór és dr. H. Károly közt, ez utóbbival egyességet kötött 10,000 korona és 2,400 korona nevelési járulék ellenében, amely összegekkel az akkor kiskorú volt felperes apja után örökségi összes igényeire magát kielégítettnek jelentette, s ezt az egyes séget a bécsi árvaszék, a kiskorú érdekében jóváhagyta. Felperes 1910. január 21-én 23 éves korában nagykorusíttatván, perrel lépett fel dr. H. Károly alperes ellen az életjáradéki szerződés érvénytelenítése s apja után törvényes örökösödés, esetleg kötelesrész iránt. A b.—i törvényszék a felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kir. törvényszék az életjáradéki szerződést, a keresetben érvényesített jogalapokon érvényteleníthetőnek nem találta. Ezeken felül a felperes, törvény kijátszására irányuló célzat cimén s azért is támadja a szerződést, mert az a jó erkölcsökbe ütközik. Egyik kifogása sem helyt álló. A törvény kijátszását a felperes abban látja, hogy az életjáradékszerződés egyrészt azt célozza, hogy meghiúsítsa azt, hogy