Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

30 Magánjog 419. számításba nem vehető, ennélfogva az elsőbíróság a felperest keresetével helyesen utasította el. Határozat: A kir. Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad. Indokok: A felperes a fellebbezési bíróságnak azt a jogi álláspontját támadja meg, amely szerint a nőnek külön vagyonául az a vagyon is tekintendő, amelyet a nő a házasság tartama alatt a férjétől kapott ajándékul s azt vitatja, hogy az ajándékul kapott vagyon csak akkor külön vagyon, ha azt a házastárs nem a másik házastárstól, hanem idegentől kapta. A felperesnek ez az álláspontja merőben alaptalan s a fellebbezési bíróság a bírói gyakorlatnak megfelelően minősítette az örökhagyó külön vagyonául azt az ingatlant, amelyet a házasság tartama alatt férjétől, a felperestől, ajándékul kapott és tulajdonjogilag is megszerzett, e részben irányadó csak az a tény, hogy az ingatlan átruházása ajándék címén történt meg, az tehát, hogy az ajándékozásnak célja a felperes hitelezőinek a kijátszása volt, az ingatlannak a házassági vagyonjog, jelesül a külön vagyon szempontjából való minősítésén a felperessel szemben nem változtat, , miért is a felülvizsgálati kérelemnek ide vonatkozó tartalma figyelmen kívül volt hagyandó. Minthogy pedig a külön vagyon közszerzeményi megosztás alá nem esik, a felperes ez iránt támasztott felülvizsgálati kérelmével elutasítandó volt. 419. szám. Közszerze- Jogszabály, hogy a különvagyont a házastársak összvagyonából ki meny. jjgjj atjnj és csak ami megmarad, az a közszerzemény. Jogszabály továbbá, hogy a házastársak által a házassági együttélés tartama alatt vett ingatlan abban az esetben is közszerzemény, ha annak vételárát az egyik házastárs a saját külön vagyonából fizette ki, a fizető házastárs azonban a vételár felét külön vagyon címén az összvagyonból követelheti. A házastársak által vett és nevükre közösen átírt vagyon azon részére, melyet az egyik házastárs később a másiknak ajándékozott, az ajándékozó közszerzeményi jogosultsága elenyészik és többé nem érvényesíthető. E. H 1918. évi március hó 13-án P. I. 6345/1917. sz. Elnök: Pap István kir. kúriai bíró. Előadó: Witt László kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Ifjú- V. István felperes 1900. évi május 7-én házasságot Kötött Sz. Máriával, az alperessel. A felperesnek nem