Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

28 Magánjog 418. megfelelőleg megváltoztatni, egyéb rendelkezését pedig indokai alapján helybenhagyni kellett. Határozat: A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A per adatai szerint az alperes és férje ingatlan vagyonukat a házasság tartama alatt szerezték, az ingatlanok azonban egyedül a férj nevén állottak a telekkönyvben, utóbb az 1913. január 21-én kelt „Egyezség" című okiratban a férj az ingatlanok egy részét átengedte feleségének közszerzemény címén. A házastársak nincsenek elzárva attól, hogy a közszerzeményi vagyont közös megállapodással már a házasság tartama alatt megosszák, ez a megosztás azonban nem járhat annak a hitelezőnek sérelmével, akinek a házasság tartama alatt korábban keletkezett követelése áll fenn az ellen a házastárs ellen, akinek nevén a közszerzeményi vagyontárgyak szerzése történt, mert a házasság tartama alatt keletkezett adósság, habár csak az egyik házastárssal szemben áll fenn, a hitelezővel való jogviszonyban az egész közszerzeményi vagyont terheli; amiből következik, hogy az alperes, akár tudott a felperes követeléséről, akár nem, a férj által neki átengedett közszerzeményi ingatlanok értéke erejéig felelős a felperesnek a közszerzeményi vagyon megosztása előtt keletkezett követeléseért. 418. szám. Kőzszerze- Az állandó bírói joggyakorlat szerint a házastárs külön vagyonámény. nak tekintendő és mint külön vagyon közszerezményi megosztás alá nem esik az az ingatlan, amelyet a házasság tartama alatt házastársától ajándékozás címén kapott. E. H. 1916. évi október hó 25-én P. VII. 4251/1916. sz. Elnök: Zachár Emil kir. kúriai tanácselnök. Előadp: Staud Lajos kir. kúriai bíró. Tényvázlat: P. Ferenc perbeli felperes 1900. évi farsang utolsó napján házasságra lépett Cs. Erzsébettel, kinek az első házasságból gyermekei voltak, kik a perben alperesek. A felperes akkori vagyona egy belsőségből állott, melyet a házasságkötés után 1900. évi július 23-án kelt szerződéssel nejének ajándékozott, aki az ajándékozott ingatlanra telekkönyvi tulajdonjogot szerzett. Ezzel az ajándékozással a felpérés hitelezői elől a kielégítési alapot célozta elvonni. A felperes neje 1915. évi február 15-én végrendelet hátraha-