Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

22 Magánjog 415. A sz.—i kir. törvényszék a felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: Azon jogi vélelemmel szemben, hpgy a meghatározott névre szóló takarékpénztári betéti könyv tulajdonosának az tekintendő, akinek nevére az a takarékpénztár által kiállíttatott, s azon alperesi állítással szemben, hogy a betétként szereplő 4,800 korona az ő tulajdona: az bírálandó meg, hogy a kérdéses 4,800 korona P. Emánné A. Margit tulajdona-e, s ebből folyólag annak hagyatékául tekintendő-e? A kir. törvényszék tényállásul megállapította: hogy a kérdésben forgó betétkönyv 1911. május 11.-én kezdődött és folytatódott 1915. ápril. 27-ig, amidőn figyelembe véve az időközben történt betéteket és kivételeket 17,400 korona összeg szerepel betétként; hogy ezen betéti könyvön kívül 1913. március 28-án, tehát már A. Margit halála után kezdődőleg egy másik betétkönyv is szerepelt ugyancsak A. Margit névre kiállítva, s ez 1915. január 9-én ért véget; hogy az első betétkönyvnél a betéteket és kivételeket A. Margit haláláig úgy ez, mint az alperes eszközölte, A. Margit halála után pedig úgy az első, mint a második betétkönyvnél úgy a befizetéseket, mint a kivételeket egyedül az alperes teljesítette; hogy P. Ernán alperesnek 150 hold földje és 150,000 koronányi betétje van, végül, hogy A. Margit mintegy 30 évvel ezelőtt szüleitől csupán egy kis földet örökölt, melyet 600 koronáért és 2V2sor szőlőt, melyet 10 koronáért adott el. Ezek alapján igazoltnak látja a kir. törvényszék alperesnek azt az állítását, hogy ő úgy a felesége életében, mint annak halála után a saját pénzéből felesége nevére betéteket eszközölt anélkül, hogy azokat a feleségének kívánta volna adni; figyelemmel pedig az alperesnek kedvező vagyoni helyzetére, megdől az a jogi vélelem, hogy a betétkönyv annak tulajdonául tekintendő, kinek nevére kiállíttatott, s ekként a kir. törvényszék bizonyítottnak azt veszi, hogy a betéti könyvben volt 4,800 koronát az alperes saját vagyonából fizette be, és minthogy a felperesek nem is állították, hogy az alperes a takarékpénztári betétkönyv tulajdonát feleségére ruházta: a felperesek keresetének törvényes jogalapja nincs, miért is a felpereseket keresetükkel elutasítani kellett.