Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Házassági jog 21 tehát a házassági terhek viselésének könnyítésére volt rendelve és így a hozomány célját szolgálta. Az a tény, hogy felperes a 4,200 K-t negyedévi részletekben kapta, hozományi jellegét nem zárja ki, hanem a 4,200 K-t járadékhozománnyá (apanázs) minősíti. Az állandó bírói gyakorlat a járadékhozományt úgy tekinti, mintha a férj a járadéknak, mint évi kamatnak, a tőkéjét kapta volna hozományul, de a tőkét a hozomány adója visszatartotta. Eszerint a járadékhozomány a házastársak közötti viszonylatban a visszatartottnak tekintendő hozományi tőke kamatával, vagyis a hozomány hasznával azonos megítélés alá esik. Már pedig a hozomány hasznait a férj jogosítva van élvezni és ez a jogosultsága nincs egybekötve a visszatérítés kötelezettségével, következéskép felperest a járadék hozományt tevő 4,200 K-ra nézve visszatérítési kötelezettség nem terheli. 415. szám. A jászasszony a jászkun statútumok szerint közszerzö csak azok- Közszerzeban az esetekben lehet, amelyekben a nemes férj felesége közszerző rnény. lehet; ha t. i. a házasfelek abban állapodtak meg, hogy amit a házasság tartama alatt szereznek, közszerzemény legyen; vagy ha a szerzésre vonatkozó okiratban a feleség is mint szerző szerepel, vagy végül, ha a szerzés alapjául a feleség vagyona szolgált. E. H. 1917. évi szeptember hó 19-én P. I. 3,005/1917. sz. Elnök: Lallossevits János kir. kúriai bíró. Előadó: Pap István kir. kúriai bíró. Tényvázlat: P. Eman és A. Margit jászárokszállási lakosok, házastársaknak 3 gyermekük volt, kik közül P. Ignác elhalván, utána két kiskorú: P. Amália és Béla, a felperesek maradtak, a perbeli alperes pedig apai nagyatyjuk P. Ernán. A kiskorú felperesek nagyanyja, P. Emanné A. Margit 1913. február 9-én elhalván, örökösei a 3 gyermek, illetve 3 törzs, kik közül a két kiskorú felperes elhalt atyjuk jogán egy törzset képviselnek A. Margit nevére a takarékpénztárban 4,800 korona pénzbetét, volt halálakor betétkönyvre elhelyezve. Ezt a betétkönyvet a kiskorú felperesek elhalt atyjuk jogán mint nagyanyai hagyatékot igényelték és nagyatyjuktól annak kiadását követelték per útján, a per során azonban követelésüket a 4,800 korona részére szállították le. Az alperes azzal védekezett, hogy a 4,800 korona betét az ő külön vagyona, amelyre a kiskorú felpereseknek nagyanyai törvényes örökösödés jogcímén igényük nincs.