Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Házassági jog 11 Indokok: A felek között folyamatban volt ideiglenes nőtartási pernek és a jelen pernek bizonyító adatait egybevetetten mérlegelve, a kir. Kúria is arra a meggyőződésre jutott, hogy a házassági életközösséget a felperes bontotta meg azzal a magatartásával, hogy a közös lakásból eltávozott és alpereshez ennek felszólítása dacára, vissza nem tért. Ennélfogva alperesre hárul a bizonyítás terhe arra vonatkozólag, hogy a házassági életközösség megbontása a felperesnek valamely vétkes cselekedetére vagy mulasztására vezethető vissza. Ezt azonban az alperes nem bizonyította, amiből önként következik, hogy alperes a házassági életközösséget szándékosan és jogos ok nélkül bontotta meg. Ennek a megállapítása pedig mellőzhetetlenné teszi a Ht. 77. §. a) pontjában foglalt annak a jogszabálynak az alkalmazását, amely szerint a jogos ok nélkül különélő házastárs az őt a házassági életközösség visszaállítására kötelező bírói határozat teljesítését csak abban az esetben tagadhatja meg, ha igazolja, hogy erre jogos oka volt. Erre nézve alperes azt hozta fel, hogy a közte és a felperes között létrejött megállapodásnak megfelelően utolsó közös lakásuk N. volt és ennek dacára felperes Cs. községben kívánja a házasélet folytatását, ahol a felperes szülei laknak, akik az alperessel rosszul bántak. Az alperes által vitatott rossz bánásmód bizonyítására alperesnek az a ténye, hogy felperesnek atyját, id. Sz. Gy.-t 1909. október 19-én súlyos testisértés vétsége miatt feljelentette, de vádját a tárgyalás megtartása előtt visszavonta, továbbá az. ideiglenes nőtartási perben tanuként kihallgatott C. A.-né D. M.-nak az a vallomása, hogy mikor a tanú kérdezte a felperesnek anyját, járnak-e hozzá a peresfelek? a kérdésre azt felelte, alperes nem jár hozzájuk, de nem is kell, hogy jöjjön, — nem fogadható el alkalmas bizonyítékul. Egyéb bizonyító adatra pedig az alperes reámutatni nem tudott. A házassági együttélés és a közös lakás helyének megválasztása a férjnek, mint a család fejének a jogköréhez tartozik és ez a joga csak annyiban van korlátozva, hogy gyakorlásánál feleségének a tanácsait és ellenvetéseit méltányos figyelembe kell vennie. Pusztán az a tény, hogy felek — az ideiglenes nőtartási per adataiból megállapíthatóan — abban egyeztek meg, hogy N.-en