Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

12 Magánjog 410. fognak állandóan együtt lakni; a férjet nem foszthatja meg az őt megillető jogkörben rejlő attól a jogától sem, hogy az együttélés és a közös lakás helyét utóbb — a feleségével létesült megegyezéstől eltérően — válassza meg, ha ezt a változott viszonyokra való tekintettel, szükségesnek tartja. És a férjet ennél az elhatározásánál a feleségnek csak az az ellenvetése korlátozhatja, hogy a férj által választott új lakóhely vagy lakás a házasságnak megfelelő életközösség folytatására nem alkalmas, avagy reá nézve erkölcsileg káros, vagy létfentartása szempontjából anyagilag hátrányos lenne. Ebben az irányban azonban az alperes a már fentebb kifejtettek értelmében elfogadható bizonyítékot nem szolgáltatott. Ezek szerint alperes a házassági életközösség visszaállítására kötelező bírói határozat teljesítésének megtagadására jogos okot nem bizonyítván, annak a bírói határozatnak igazolatlanul nem tett eleget. Ezért és az elsőbíróság ítéletében felhozott okokból a másodbíróságnak a házasságot az alperes hibájából a Ht. 77. §. a) pontja alapján felbontó elsőbírósági ítéletet helybenhagyó ítéletét helyben kellett hagyni. 410. szám. A házasság A kir. Kúria által állandóan követett jogszabály, hogy a férjétől /noT tartás' különváltan élő feleséget tartásdíj nem illeti meg akkor, ha a feleség díj), férjes nőhöz nem illő magaviselete folytán a tartásdíjra érdemetlenné vált. Áll pedig ez a jogszabály arra az esetre is, ha egyébként a különválás ténye egyedül a férj magatartására vezethető vissza és a feleség csak ezután — a különválás utáni időben — folytat oly magaviseletet, amely őt a tartásra érdemetlenné teszi. E. H. 1916 évi november 14-én P. III. 5483/1916. szám. Elnök: Somogyi Mihály kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Bocskor Ántal kir. kúriai bíró. Határozat: A kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét alperesnek felülvizsgálati kérelme következtében feloldja és a fellebbezési bíróságot további eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Indokok: A kir. Kúria által állandóan követett jogszabály, hogy a férjétől különváltan élő feleséget a tartásdíj nem illeti meg akkor, ha a feleség — férjes nőhöz nem illő magaviselete folytán — a tartásdíjra érdemetlenné vált. Áll pedig ez a jogszabály arra az esetre is, ha egyébként a különválás ténye egyedül a férj magatartására vezethető ugyan vissza és a feleség csak ezután — a különválás utáni időben — folytat oly magaviseletet, mely őt a tartásra érdemetlenné teszi.