Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Kötelmek tartalma 119 évtizedek múlva az egyes évekről hátralékban maradt, de időközben elszámolt és más módon rendezett, illetően kiegyenlített hátralékokat összegezve annak végeredményeként, vagyis azon a címen, hogy az évekre visszamenő hátralékok összege a két évi törlesztés összegét meghaladja, ez alapon a szerződés megszüntetését követelhetné ; amennyiben ily értelmezés mellett a felperes magatartása következtében az alperes szerződéses joga nyilván kijátszható lenne. A peradatokból ugyanis megállapítható, hogy az alperes a szerződésben megszabott törlesztés kötelezettségét az erre nézve kikötött szigorúbb feltételektől eltérően és az évekre visszamenőleg követelt enyhébb gyakorlatnak megfelelően, a felperes elnézése s eként nyilvánvaló hozzájárulása mellett teljesítette, az ügylet kötése után H év múlva, vagyis 1900, majd ismét az 1904. évben az addigelé évenkint mutatkozó hátralékos összegekről a felperessel elszámolt, az így elszámolt követelést aztán az alperes biztosítéki váltókkal és az őt harmadik személlyel szemben megillető követelésének átruházásával rendezte s amint a 10 •/• jelzéssel csatolt levél tartalmából kitűnik, a felperes az elszámolt hátralékok összegét kifejezetten „kiegyenlítettnek" elfogadta, mindezekből kétségtelen tehát, hogy amidőn a felperes sem a megejtett elszámolásoknál, sem pedig az erre következő s kikötött feltételtől eltérő részletfizetések alkalmával, — jóllehet ez nemcsak jogában, de kötelességében is állott volna, — az alperest nem értesítette s nem figyelmeztette arra, hogy immár a múltban tanúsított elnéző gyakorlattól eltérve, a jövőben az alperesre nézve a szerződésben kikötött jogvesztéssel járó szigorúbb eljárást akarja igénybe venni, az alperes méltán lehetett abban a jóhiszemben, hogy ellenében a felperes a maga hozzájárulásával előidézett helyzetet az alperes hátrányára kihasználni nem akarja s nem is akarhatja oly nyilvánvaló célzattal, hogy ezáltal a szerződés tartalmának félremagyarázásával majdan az alperest az eladott ingatlanra megszerzett tulajdonjogától megfossza és amár két évtizeden át általa kifizetett 30,000 koronát meghaladó összeg visszatérülésétől is elüsse s ez által nyilván anyagi romlását idézze elő; nem pedig annál kevésbbé, mert az ily célzatú eljárás a vételügyletek kötésénél megkövetelhető jóhiszeműséggel és bizalommal merőben ellenkeznék; következéskép mindaddig, amíg a felperes az előző enyhébb gyakorlat megmásítását célzó akaratáról az alperest nem figyelmeztette, a szerződésben megszabott súlyos jogkövetkezmény a kai-