Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Szerződés 107 ni. Ezen az alapon a felperes az özvegyi jogot az 1840 : VIII. t.-c. 18. §-a értelmében korlátozni kérte s azon a címen, hogy őt az özvegy 4 éven át nem tartotta, 600 K tőkét követel. Az alsóbíróságok felperest az özvegyi jog korlátozása iránti keresetével elutasították, mert annak az eldöntése, hogy az egyesség megfelelő-e, a gyámhatóság belátására van bízva, s mert nem visszteher nélküli lemondás esete forgott fenn s eként a gyámhatóság jóváhagyása nem az 1877: XX. t.-c. 113. §-ának rendelkezése ellenére történt. Határozat: A kir. Kúria a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad, a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja, aB.—n 1910. február 8-án elhalt S. J. hagyatéka fölött 1913. december 31-én tartott tárgyaláson létrejött azt a megállapodást, amely szerint özvegy S. I. r. alperest a b. 579,, 431., 259., 258., 242., 226., 49., 237. és 228. sz. tjkvben foglalt hagyatéki ingatlanok, illetve a két utóbbi tjkvben foglalt hagyatéki járandóságok felerészére özvegyi haszonélvezett jog jlleti, a felperessel szemben érvénytelennek nyilvánítja, s az I. r. alperes özvegyi jogát a felperessel szemben a felperes jutalékának 1/6 (egyötöd) részére korlátozza; ehhez képest a fellebbezési bíróságot arra utasítja, hogy az I. r. alperest özvegyi jog címén a felperessel szemben megillető járandóság meghatározása, valamint az összes per-, fellebbezési és felülvizsgálati költség viselése tárgyában hozzon ítéletet. indokolás: Felperesnek az ítélet ellen beadott felülvizsgálati kérelme alapos, mert az örökhagyó első házasságából származó felperes és a második házasságból származó gyermekek közt nyilván érdekellentét volt az özvegynek, az utóbbiak édes anyjának özvegyi jogát illető kérdések hagyatéki tárgyalásánál s az arra vonatkozó egyesség megkötésénél; a felperes tehát nem volt kellően képviselve, mert ugyanaz az ügygondnok képviselte őt is, aki a többi gyermekeket ; s felperes ebből az okból, mivel az egyesség az alábbiak szerint reá sérelmes, az egyességet megtámadhatja; az egyességet tehát a felperesre vonatkozóan érvényesen kötöttnek tekinteni annak dacára sem lehet, hogy az árvaszék azt jóváhagyta, mert ez nem zárja el a bíróságot annak megvizsgálásától és megbírálásától, hogy a gyámság vagy gondnokság alatt álló személy helyesen volt-e képviselve az őt terhelő ügylet megkötésénél. Téves a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy a