Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Szerződés 103 jesítését akként követelheti, mintha a szerződés feltétlenül köttetett volna meg. E. H. 1918. évi március hó 7-én P. II. 6418/1917. sz. Elnök: Lallossevits János kir. kúriai tanácselnök. Előadó : Nyevickey Antal kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Felperes megvette az alperesek tulajdonát képező mozgófény képmutatványszínházat 14,000 K. vételárért, 1913. november 6-án birtokba lépett s a vétel tárgyát 1914. évi április 6-ig használta, amikor is a rendőrség — engedély hiánya miatt — a színházat bezáratta. A rendőrség ugyanis a 155784/1913. sz. belügymin. rendeletre hivatkozva az engedélyt azért tagadta meg, mert a mozgófénykép mutatványi előadásokra szóló rendőrhatósági engedélyeket mint személyes jogosítványokat eladni nem lehet. Felperes ezen az alapon a vételár visszafizetését és kárát követelte. A kiderített tényállás szerint a hatósági engedély megadását maga felperes hiúsította meg, mert vonakodott az engedély • kieszközlése végett alperessel együttesen eljárni s a rendőrség előtt megjelenni. Alperesek a vételár hátralék erejéig viszonkeresettel éltek. Az elsőbíróiág a kereset értelmében határozott, mert arra való tekintettel, hogy a felszerelés csak néhány száz korona értéket képviselt, tulajdonkép a rendőrhatósági engedély is vétel tárgyává tétetett, tehát oly jogot adtak el, amely szabadforgalom tárgyát nem képezi. A fellebbezési bíróság az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította és a viszonkeresetnek hely adott. Hatáwzat: A kir Kúria felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja. Indokolás: Magáévá teszi a kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak a 64573/1901. sz. belügyminiszteri rendeletre alapított azt az álláspontját, hogy a mutatványos-, tehát a mozgófénykép előadásokhoz is személyes jogosítványként adott rendőrhatósági engedély szükséges, hogy tehát ekként már ebből a körülményből, külön kormányhatósági kijelentés nélkül is, önként következik, hogy maga az engedély magánjogi átruházás tárgya nem lehet ugyan, viszont azonban nincs törvényes akadálya annak, hogy a mozgószínház berendezése, üzemi felszerelése magánforgalom tárgya lehessen, hogy tehát a tulajdonos magát az üzletet, az ahhoz fűződő jövedelmezőséggel együtt eladhassa s elvből eredőleg az egész üzleti értékért ellenértéket követelhessen. Elfogadja ekként a m. kir. Kúria és a per eldöntésénél az A. alatti szerződésre vonatkozólag azt az alapot, hogy a peres felek ezzel a szerződéssel nem valamely törvényes tilalomba ütköző ügyletet kötöttek, hanem a