Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

88 Magánjog 445. W. Jakab I. r. alperes, még mielőtt a tulajdonjogot a maga javára telekkönyveztette volna, tovább eladta Sch. Sándornak, ez pedig egy részüket eladta G. Gábor felperesnek, akinek nevére az általa megvett ingatlanság tulajdonjoga telekkönyvileg át is íratott. Az államkincstár az I. és II. r. alperesek közt létrejött vételi • szerződés illetékének a behajtását a felek megállapodása értelmében első sorban az I. r. alperes ellenében kísérelte meg, de miután ez a kísérlet meghiúsult, a II. r. alperes ellen fordult, akivel szemben azonban ennek kérelmére a végrehajtási eljárást azért függesztette fel, mert az ingatlanságok, melyeken az államkincstár időközben az illetéket jelzálogilag biztosította, árverés alatt állottak és így kilátás volt arra, hogy az illeték az árverési vételárból kitelik. A felperes tulajdonába került ingatlanság elárverezése után megtartott sorrendi tárgyalás alapján meghozott sorrendi végzéssel a bíróság ez ingatlanság vételárára sorozott az illetékből 1394 K 08 f-t és ennek 1910. december hó 9-étől folyó 5%-os kamatát. Az ekként sorozott és a vételárból ..kifizetett összeget vette felperes keresetbe W. Jakab és K. György alperesek ellen. Az e.—i kir. törvényszék és a b.—i kir. ítélőtábla felperest keresetével elutasították. Határozat: A kir. Kúria mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatja, felperes keresetének helyet ad és alpereseket végrehajtás terhével egyetemlegesen arra kötelezi, hogy felperesnek 15 nap alatt 1394 K 08 f tőkét és e tőke után 1910. évi december hó 9. napjától számított 5% kamatot megfizessenek. Indokolás: A hazai joggyakorlatban kialakult jogszabály, hogy ?z, aki anyagilag idegen tartozást jogi helyzeténél fogva kifizetni kénytelen s így a hitelezőt nem azért elégíti ki, hogy az adóst tartozása alól felszabadítsa, hanem a fizetéssel a hitelezőnek követelését magához akarja váltani, arra már a kifizetés megtörténténél fogva átszáll a kielégített hitelezőnek követelése minden járulékosjogával együtt. Ebből szükségképen folyik, hogy az a jelzálogtulajdonos is, aki nem személyes adós, ha a jelzálogos hitelezőt kielégíti, már a kielégítés tényénél fogva megszerzi a kielégített hitelezőnek a személyes adós elleni követelését, aminek további logikai folyományaként a személyes követelésnek abban az esetben is át kell szállnia a tulajdonosra, aki nem személyes adós, ha a jelzálogos hitelező az elárverezett jelzálognak vételárából szerez kielégítést.