Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés. 87 És minthogy a közvégrendeletek felvételénél a tanuk közreműködésének célja azoknak fokozottabb hitelességgel való felruházása, mely cél teljesen el van érve azzal, ha a tanuk vagy a másik közjegyző a közvégrendelet felolvasása annak a végrendelkező általi helybenhagyása és aláírásakor jelen van, annálfogva ki kellett mondani: „hogy az 1874 : XXXV. t.-c. 82. §-a b) pontjában előírt érvényességi kellékeknek megfelel a közjegyző által felvett végrendelet akkor is, ha a másik közjegyző vagy két tanú csak az írásba foglalt végrendelet felolvasásánál, tartalmának a végrendelkező részéről történt jóváhagyásánál és aláírásánál van jelen." 264. szám. A kir. közjegyző által felveendő közvégrendeletek tekintetében Közjegyzői az 1874 : XXXV. t.-c. 82. §-ában külön megállapított érvényességi kellé- végrendelet, kéken felül a most idézett törvény 72. §-a értelmében az ügyleti tanukra nézve még különösen megkívántatik az, hogy közülök legalább az egyik írni és olvasni tudjon. Ilyen tanúnak csak az tekinthető, aki a végrendelet, vagyis az okirat nyelvét érti, s azon írni és olvasni tud. E. H. 1909. május 18-án, 939/1909. P. sz. Elnök: Istvánffy József kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Staud Lajos kir. kúriai bíró. Tényvázlat: A házastársak a kir. közjegyző előtt közös végrendeletet alkotnak, amelyben haláluk esetére kölcsönösen egymást nevezik ki örökössé. A kir. közjegyző, aki okiratoknak német nyelven való felvételére is jogosítva van, a közvégrendeletet magyar nyelven vette fel, de az írni és olvasni nem tudó és a német nyelvet beszélő örökhagyó, a férj a magyar nyelvet nem bírta; szintúgy a két ügyleti tanú nem beszélte a magyar nyelvet s az okiratot német írással sajátkezűleg írták alá. A férj halálával a törvényes örökösödésre hivatott oldalrokonok az asszony ellen indíttatnak pert és ezt a közvégrendeletet azon az alapon is kérték érvénytelennek nyilvánítani, mert a végrendelkezésnél alkalmazott két tanú egyike sem tudott magyarul írni és olvasni és sem ők, sem az írni és olvasni egyáltalában nem tudó örökhagyó a magyar nyelvet nem értették. Az elsöbíróság a keresetet elutasította, mert az eljárt kir. közjegyző okiratoknak német nyelven való felvételére is jogosított, azt a nyelvet úgy az ügyfél, mint az alkalmazott ügyleti tanuk bírták;