Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

86 Magánjog. 263. telén, mint magánvégrendelet esetleg érvényes lehet, ha ennek alaki kellékeivel el van látva, mi szóbeli végrendeleteknél nem volna lehetséges. Az idézett 82. §. a) pontjában a súly a „személyes" szón fekszik. A végakaratot tartalmazó írott lap személyes átadása a közjegyzőnek oly kijelentett célzattal, hogy azt megfelelő szövegezéssel közokiratba foglalja, teljesen megfelel a „végakarat személyes kijelentése" követelményének, bár ez az eljárás teljesen nélkülözné a szóbeli végrendelet alaki kellékeit. Minthogy ezek szerint az idézett 82. §. rendelkezéseiben a szóbeli végrendeletre célzó akarat fel nem ismerhető és semmi kényszerítő jogi ok vagy gyakorlati szükség nem követeli a törvény szövegének szigorító magyarázatát, ennélfogva ama §-ban szabályozott végrendelet másnak, mint nem a végrendelkező által írott írásbeli (allograph) közvégrendeletnek nem lehet tekinteni; mely az 1876 : XVI. t.-c. 6. §-ban említett írásbeli nyílt alakú magánvégrendeletektől csak a végrendeletet író közhitelességi minőségében különbözik. Ez utóbbinál az írásbeli végrendeletet a végrendelkező végakaratának élőszóval kijelentése nem teszi szóbelivé, époly kevéssé van ennek helye az idézett 82. §. szerint a közjegyző által felvett végrendeleteknél. A tanuk ellenőrzése az írásbeli végrendeleteknél nem úgy, mint a szóbeli előadásnál ennek hü írásba foglalására, hanem csak arra szorítkozik, hogy a felolvasott vagy a felmutatott írott végrendeletet a végrendelkező az ő végakaratának jelentse ki és valamint egyéb közokiratoknál, úgy az írásbeli közvégrendeleteknél is nem a szóbeli kijelentés, hanem azok tartalma lesz döntő vitás esetekben. Ezzel a kifejtéssel megoldást nyer egyszersmind az ügyménet fogalmának a jelen döntésre vonatkozó kérdése is. Annak kiegészítő részét ugyanis — mint fentebb jeleztetett — oly cselekmények nem képezhetik, melyek a jogügylet alaki kellékei gyanánt nem szerepelnek. Ha tehát az idézett 82. §. szerint alkotott végrendeleteknél a végakarat élőszóval való előadása, úgy amint a szóbeli végrendeleteknél nem kötelező; akkor az az „ügymenet folyamához" nem is tartozhatik, lényeges alkatrészéül tehát csakis azok a cselekmények tekinthetők, melyek általában közokmányok felvételénél, mint olyanok a törvény által megkívántatnak, így különösen a közokmány felolvasása, annak helybenhagyása és aláírása.