Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 79 mert a szóbeli végrendelet készítésénél jelen volt öt végrendeleti tanú egybehangzó vallomásából megállapítható, hogy végrendelkező az általa és az összes végrendeleti tanuk által értett horvát nyelven úgy nyilatkozott, hogy szóbeli végrendeletet kíván tenni, mert nem akarja, hogy feleségének a jegyző-elhívása által költsége merüljön fel; s ezután elmondotta, miszerint összes vagyonát feleségének hagyja. A végakarat nyivánításánál tehát az 1876 : XVI. t.-c. 15. szakaszában előírt összes lényeges kellékek betartatván, a végrendelet érvénytelenítésére irányuló keresetet, mint alaptalant elutasítani kellett. Nincs befolyással a végrendelet érvényére az a körülmény, hogy a végrendelkező a végakaratnyilvánítása befejeztével ismételten azt, hogy tett nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni ki nem jelentette, mert a törvény rendelkező része szerint a szóbeli végrendelet érvényességéhez csupán az szükséges, hogy végrendelkező tett nyilatkozatát ilyennek jelentse ki; e rendelkezésnek pedig megfelelően járt el örökhagyó, mikor a tanukat összegyűjtve, előttük indokoltan jelentette ki, hogy teendő nyilatkozatait szóbeli végrendeletének kívánja tekinteni. 259. szám. Szóbeli Végrendelet érvényességéhez nem feltétlenül szükséges, Szóbeli véghogy örökhagyó a törvény szavaival jelentse ki azt, hogy a tett vég- rendelet érrendelkezés az ő szóbeli végrendeletét képezi, hanem elégséges, ha aka- vényessége. rátát akként nyilvánítja, hogy abból megállapítható, hogy szóbelileg kívánt végrendelkezni és végrendelkezését szóbeli végrendeletnek tekintette. E. H. 1911. április 21-én, 5747/1910. P. sz. Elnök: Istvánffy József kirkúriai bíró. Előadó: Plopu György kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Örökhagyó írásbeli végrendeletet kívánt tenni, de a végrendeleti tanuk felvilágosítása után szóbelileg végrendelkezett. Felperes a perben azt vitatta, hogy a szóbeli végrendelet nem felel meg az 1876 : XVI. t.-c. 15. §-ában foglalt rendelkezésnek, mert örökhagyó nem jelentette ki azt, hogy nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni. Az elsőbíróság örökhagyónak szóbeli végrendeletét érvényesnek mondotta ki, mert a végrendeleti tanuk vallomásából annak örökhagyó által történt külön kijelentése nélkül is bizonyítottnak látja, hogy örökhagyó szándéka szóbeli végrendelet tételére irányul