Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

80 Magánjog 259: s így örökhagyó végintézkedése a szóbeli végrendeletekre nézve az 1876 : XVI. t.-c. 15. §-ában előírt alaki kellékeknek teljesen megfelel. A másodbíróság ellenben örökhagyónak szóbeli végrendeletét érvénytelennek nyilvánította; mert az 1876 : XVI. t.-c. 15. §-a sze­rint a szóbeli végrendelet érvényességéhez szükséges, hogy a vég­rendelkező önállóan és egész terjedelmében élőszóval tegye meg azt a kijelentést, miszerint az általa tett nyilatkozatot szóbeli vég­rendeletének kívánja tekinteni; azonban örökhagyónak szóbeli vég­rendelete ennek az érvényességi kelléknek nem felel meg. Határozat: A m. kir. Kúria a másodbíróság ítéletének meg­változtatásával az elsőbíróság ítéletét hagyja helyben. Indokok: A kihallgatott végrendeleti tanuk egyező vallomásával bizonyíttatott, hogy az örökhagyó előttük, s együttes jelenlétükben kijelentvén, hogy egész vagyonát feleségének az I. r. alperesnek hagyja, végrendeletét írásba kérte foglalni, — a tanuk közül azon­ban M. G. és M. V. azt mondták örökhagyónak, hogy ha egész vagyonát feleségének hagyja, akkor a végrendeletet nem szükséges írásba foglalni, hanem lehet szóbelileg is végrendelkezni, mire végrendelkező azt felelte: „jól van", legyen úgy, s újólag kijelen­tette, hogy összes vagyonát feleségének hagyja. A tanuk ezen vallomása alapján okszerűen megállapítható, hogy örökhagyó négy tanú együttes jelenlétében az 1876 : XVI. t.-c. 15. §-ának megfelelő szóbeli végrendeletet alkotott; mert az idé­zett törvény nem követeli azt, hogy a végrendelkező a törvény szavait változatlanul használja, hanem csak azt, hogy kijelentései alkalmasak legyenek annak megállapítására, hogy ő szóbeli vég­rendeletnek tekintette és jelentette ki végintézkedését; már pedig abból a ténykörülményből, hogy a tanuk felvilágosítása után vég­rendelkező helyeslőleg elfogadta azt, hogy szóbelileg is végrendel­kezhetik és kijelentette, hogy: jól van, legyen úgy, — s újból kinyilatkoztatta, hogy egész vagyonát feleségének hagyja, — nyil­vánvaló, hogy ezáltal szóval tett végintézkedést szóbeli végrende­letének is kijelentette; mert a jól van, legyen úgy — arra vonatko­zott, hogy szóbelileg is lehet végrendelkezni, a jelen esetben tehát ezek a kifejezések annyit jelentenek, hogy örökhagyó elállott azon szándékától, hogy végakarata írásba foglaltassák, s azt szóbeli vég­rendeletének tekintette.

Next

/
Thumbnails
Contents