Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

54 Magánjog 238. joggyakorlat szerint az özvegyi jog korlátozásának csak olyan esetben van helye, amidőn a hagyatéki vagyon jövedelme olyan nagy, hogy az az özvegyi ellátás szükséges mérvét túlhaladja, a jelen esetben azonban helyes számítás mellett ez meg nem állapítható: felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. 238. szám. jog Az özvegyi jog nemcsak a hagyatékot, hanem azt a vagyont is terheli, me. amelyből a kötelesrész kiegészítendő, tehát az ajándékozott vagyont is; az özvegy azonban a hagyatékban megmaradt vagyonból a kötelesrészre jogosultat megillető, s a kötelesrészbe betudandó törvényes örökrészjutaléknak az özvegyi jogtól mentes kiadását tűrni tartozik, s amennyiben ennek kiadása után a hagyatékban visszamaradt vagyon jövedelme az özvegyi tartás törvényes legkisebb mértékét sem fedezi, a mutatkozó hiányért a kiegészítés kötelezettsége a megajándékozottra hárul. E. H. 1908. február 6-án, 6854/1907. P. sz. Elnök: Istvánffy József kir. kúriai bíró. Előadó: Ligetkuty Iván a kir. Kúriához kisegítőül beosztott ítélőtáblai bíró. Tényvázlat: F. J. meghalt 1901. november hó 12-én; utána özvegye: K. M. és öt gyermek maradt, kik közül négy életben van, az ötödik meghalt, de leszármazókat hagyott hátra: a kiskorú V. testvéreket. Örökhagyó 1897. május 7-én kelt szerződéssel ingatlan vagyonának túlnyomó részét 11.800 korona értékben három fiára: Mihályra, Boldizsárra és Andrásra ruházta át, miáltal hagyatékában csak 1510 kor. értékű vagyon maradt. F. J., az egyik gyermek, mint L rendű, s a kiskorú V. testvérek, mint II. rendű felperesek keresetet indítottak a három fitestvér, mint I., II., III. rendű s az özvegy, mint IV. rendű alperesek ellen, elsősorban az átruházási szerződés érvénytelenítése és törvényes örökösödés, — másodsorban kötelesrészük kiegészítése iránt, amelyet az özvegyi jogtól mentesen kérnek kiadatni. A perben az I., II., III. rendű alperesek az adásvételi szerződésbe foglalt átruházás visszterhes voltát nem bizonyították, a IV. rendű alperes özvegyi haszonélvezeti jogához ragaszkodott a hagyatékban megmaradt vagyonra, mert ez oly csekély, hogy ellátási költségeit sem fedezi, végül a kiskorú V. testvérekkel szemben bizonyíttatott, hogy anyjuk az örökhagyó által örökrészére nézve kielégíttetett.