Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

44 Magánjog 232. Az elsőbíróság a felperest keresetével elutasította s ezt azzal indokolta, hogy az ideiglenes törvénykezési szabályok 9—12. §-ának egybevetett értelme szerint ági vagyonban sem szülők, sem tőlük származott oldalrokonok nem létében illeti csak meg a nagyszülőket az öröklés, a per adatai szerint pedig az első unoka elhalálozásakor a szülőktől leszármazó oldalrokon, az első unokatestvére: a második unoka életben volt, az öröklés tehát ezt illette testvérének az első unokának egész hagyatékában. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét indokánál fogva helybenhagyta. A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyta a benne felhívott indokoknál fogva és azért, mert az ideiglenes törvénykezési szabályok 12. §-ának rendelkezéséből nyilván kitűnik, hogy az ági vagyonban a nagyszülők csak akkor örökösödnek, ha sem szülök, sem tőlük származó oldalrokonok nincsenek, és hogy a szülők és azok leszármazói a nagyszülőket feltétlenül, tehát akkor is kizárják, ha a hagyatéki vagyon a még életben lévő egyik távolabbi felmenőtől eredt, következően a kérdéses hagyatékban S. L. után nem az anyai nagyapa, hanem az örökhagyót megelőzően elhalt anyát az ideiglenes törvénykezési szabályok 11. §-a értelmében képviselő leszármazók vannak öröklésre hivatva. 232. szám. Özvegyi jog Ha a hagyatéki vagyon jövedelme nem haladja meg az özvegy erjedelme a^aj a törvény szerint igényelhető lakás és tartás legkisebb mértékét, s így az özvegy illő ellátására egészben szükséges, a megállapított kötelesrész összege csak az özvegyi jog megszűnte után fizetendő ki, de ez az összeg a hagyatéki ingatlanokra jelzálogi bekebelezéssel biztosítandó. E. H. 1908. január 30-án, 1890/1907. P. sz. Elnök: Istvánffy József kir kúriai bíró. Előadó: Papp István a kir. Kúriához kisegítőül beosztott ítélőtáblai bíró. Tényvázlat: B. M. meghalt 1904, október 21-én özvegy és nyolc gyermek hátrahagyásával; hagyatékát képezte 110 kor. értékű ingóság és 2680 kor. értékű ingatlanság, a hagyatéki teher pedig kitett 220 koronát, úgy hogy a hagyaték tiszta értéke volt 2570 korona, melyről az örökhagyó akként végrendelkezett, hogy azt fele-fele részben két fiának J.-nek és M.-nek, de özvegyének haszonélvezeti jogával terhelten hagyta, — kik örökhagyó ezen végrendeleti intézkedését elfogadták, ellenben a többi hat gyermek nem.