Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Törvényes öröklés 35 élvezett fizetése semmi tekintetben sem tekinthető olyan jövedelemnek, mely valamely egyházi javadalom jövedelméből, vagy egyházi for­rásból származik, nyilvánvaló az is, hogy az örökhagyónak hittan­tanári fizetéséből származó hagyatékában való öröklés nem eshetik az említett kivételes öröklési szabályok alá; helyesen ítélt tehát az elsőbíróság, amidőn a felperest a hagyaték 73 részére támasztott örökösödési igényével elutasította. 223. szám. Tábori lelkész fizetése a lelkészi működésért járó egyházi javadal- Alsóbbrendű mazás lévén, az abból származó vagyonra az egyházi személyek után papok utáni való öröklésre vonatkozó különleges szabályok irányadók. öröklés. E- H. 1910. április 19-én, 803/1910. P. sz. Elnök: Günther Antal a kir. Kúria elnöke. Előadó: Staud Lajos kir. kúriai bíró. A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A jelen perben az eldöntendő kérdés az, hogy a Temesvárott mint nyugalmazott tábori plébános elhalt H. I. hagya­tékára nézve megnyílt öröklés rendje a közönséges magánjogi szabályok szerint, vagy ezektől eltérően állapíttassák meg? Erész­ben a kir. Kúria irányadónak egyfelől azt tartotta, hogy örökhagyó kétségtelenül az erdélyi püspöki megye kötelékéből lépvén át a tábori lelkészet szolgálatába, ennek megszűntével ismét a most nevezett egyházmegyének kötelékéhez tartozott annak dacára is, hogy e püspöki megyében haláláig szolgálatokat nem teljesített. Másfelől irányadónak vette a kir. Kúria azt is, hogy örökhagyó mint nyugalmazott tábori plébános is az alsóbbrendű kathoükus papsághoz tartozott, hagyatéka pedig, miután más eredete kimutatva nincs, a 37 évig folytatott tábori lelkészettel, mint egyházi hivatallal összekötött és az államkincstártól járó fizetés, illetve nyugdíj s így egyházinak tekintendő hivatal jövedelméből származott, miután az ilyen jövedelemnek jellegét épen az teszi, hogy az az egyházi hivatallal, aminő a tábori lelkészet is, van összekötve és egyházi személynek épen és egyedül ezen minőségéből teljesíthető szolgá­latokért jár. A dolog ilyen állásában az örökhagyó hagyatékában az örök­lés rendje az 1904. évi június 19-án T. 107/15. sz. a. kelt igazság­ügyi és vallásügyi miniszteri rendelet I. §-ának 12. pontja értel­mében is, az 1822. évi erdélyi egyházmegyei zsinat határozmányai 3*

Next

/
Thumbnails
Contents