Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

34 Magánjog 222. címén illette az örökhagyót s így javadalmával és viselt egyházi állásával mi összefüggésben sem áll. 222. szám. Alsóbbrendű A róm. kath. egyházi személynek, mint volt állami főgimnáziumi papok utáni hittantanárnak, ezen állása után élvezett fizetéséből szerzett vagyonára öröklés, az egyháziak után való öröklésre vonatkozó kivételes szabályok nem alkalmazhatók. E. H. 1909. szeptember 22-én, 4349/1909. sz. Elnök: Istvánffy József kir. kúriai bíró. Előadó: Staud Lajos kir. kúriai bíró. Tényvázlat: V. M. örökhagyó a kalocsai egyházmegyében felszentelt pap volt és az újvidéki kir. kath. főgimnáziumnál a m. kir. közoktatásügyi miniszter által kinevezett gimnáziumi hittantanár volt és ebbeli minőségében fizetését az állampénztárból húzta. Egyházi javadalma nem volt. Hagyatékául egy nyilvánkönyvileg nevére írt ház és kert maradt. A hagyatékból kifolyólag a kalocsai egyházmegye indít pert az örökhagyó szülei ellen és a hagyaték 1/3 részére támaszt igényt. Az elsőbíróság a felperest keresetével elutasította. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta a következő indokolással: A jelen esetben alkalmazandó 1904. T. 175/15. sz a. kelt rendelet I. §-ának 4. pontja által hatályában fenntartott 1812. évi október 6-án 4030/24.269. sz. a. kelt helytartótanácsi rendeletnek azt az intézkedését, mely szerint az olyan egyháziak hagyatéka, kik sem plébánosi, sem egyéb egyházi javadalmat nem élveztek, hanem mindig vagy saját vagyonukból éltek vagy magánosoknál mint tanítók vagy nevelők működtek, érvényes végrendelet hiányában egészen a rokonokra száll, már korábban is a bírói gyakorlat akként értelmezte, hogy a szóbanforgő egyházi személyeknél csak az a vagyon esik a kivételes örökjogi szabályok alá, melyet ők (az egyházi személyek) az egyházi javadalom jövedelméből, vagy ily egyházi állásra való tekintettel más egyházi forrásból szereznek, ebből folyóan azok az egyházi személyek, akik nem bírnak egyházi javadalommal vagy egyházi forrásból eredő jövedelemmel, eme szabályozás köréből kiesnek. Minthogy nem fér kétség ahhoz, hogy az örökhagyónak mint volt állami főgimnáziumi hittantanárnak ezen állása után az államtól