Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Általános szabályok 19 212. szám. Az öröklési igények azon államnak jogszabályai szerint birálandók Öröklés meg, amely államnak az örökhagyó polgára volt. külföldiek A Magyarországon elhalt horvátországi illetőségű örökhagyónak után. Magyarország területén levő ingó hagyatéka tekintetében felmerült öröklési igények a Horvátország területén érvényben levő osztrák polgári törvény szabályai szerint birálandók meg. E. H. 1909. május 4-én, 866/1909. P. sz. Elnök: Istvánffy József kir. kúria bíró. Előadó: Lallossevits János kir. kúriai bíró. A kir. Kúria mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatja, az 1902. november hó 8-án Ó-Becsén elhalt T. M.-né Zs. T. hagyatékát 3/32 részben S. Gy.-né Zs. M. felperes javára, 29/32-ed részben pedig P. M. alperes javára ítéli meg Indokok: Helyes ugyan a másodbíróságnak az az álláspontja, hogy a horvátországi illetőségű magyar honosok Magyarországban magánjogi szempontból külföldieknek tekintendők, s igaz az is, hogy az 1894: XVI. t.-c. 8. §-ában foglalt rendelkezéshez képest külföldieknek-Magyarország területén levő ingó hagyatékára nézve az örökösödési eljárás tekintetében— eltekintve az érintett szakaszban jelzett kivételektől — a hazai bíróság illetékes, ámde a hivatkozott törvénynek csupán az örökösödési eljárás szabályozására vonatkozó rendelkezései nem oldják meg azt a kérdést, hogy külföldieknek Magyarország területén levő ingó hagyatékára nézve felmerülő vitás öröklési igények az anyagi jog szempontjából mely jogszabályok szerint birálandók meg és ennélfogva ez a kérdés a nemzetközi magánjog szabályai értelmében oldandó meg; a nemzetközi magánjog idevonatkozó szabályai szerint pedig az örökösödési jogra nézve a heni jog elve nyer alkalmazást, s így az erészben felmerülő vitás öröklési igények azon államnak jogszabályai szerint birálandók meg, amely államnak polgára volt az örökhagyó. Az örökhagyó azáltal, hogy férjét elhagyva két éven át a Magyarország magánjogi területéhez tartozó Ó-Becsén lakott és halt el, horvátországi illetőségét el nem vesztvén, a Magyarország területén lévő ingó hagyatéka tekintetében felmerült vitás öröklési igények a Horvátország területén hatályban levő osztrák polgári törvénykönyv szabályai szerint birálandók meg. A leszármazók nélkül elhalt örökhagyó hagyatéka tehát a hivatkozott törvény 758. §-a értelmében 1/i illetve 8/32 részben a férjre: P. M. alperesre szállott. 2*